Totális képzavarban a 444 a brit Munkáspárt „antiszemitizmus-ügyében”

„Olyan világot szeretne-e Bede Márton, ahol hivatalosan magyarellenességgel lehet vádolni akár Nyugaton is azt, akinek nem tetszik Toroczkai László politikája?

Mert az IHRA körüli botrány nagyjából erről szól. Természetesen – ahogy ezt egyébként Bede jól tudja – a külföldi, autoriter rezsimek nyugati politikai lobbitevékenysége ma már mindennapos. Aszad emberei például nemcsak terrorakciókat támogattak a 2000-es évektől fogva a Közel-Keleten és Európában, hanem megpróbálják ügynökökkel, lobbistákkal befolyásolni is az antiimperialista, háborúellenes tömegmozgalmakat is. Nincs ez máshogy Nagy Britanniában sem, és így történhet meg az is, hogy szélsőségesen Aszad-párti politikai megmondóemberek – ilyen például a régen mérsékeltebb, Corbynnal egykor jó viszonyt ápoló, de azóta vállalhatatlan Irán- és Aszad-pártisága miatt a Munkáspártból kipenderített George Galloway is – sokszor valóban gyűlölködő kijelentéseket tesznek az amerikai expanzió, imperializmus és a sokszor civilek ellen is folyó totális háború ellenzőire.

Azonban, és itt könyörgöm, ne legyen már nagyobb baj néhány hülye megjegyzés, mint az, hogy Afganisztánban, Irakban, Jemenben és az egykori Szíriában is mindennaposak a nyugati támogatással civilek ellen végrehajtott dróntámadások. Jemen esetében a Nyugatról támogatott szaúdi rezsim agressziója következtében például szabályos éhínség pusztít, amely eddig tízezrek életét követelte. Csoda, ha ezek után sokaktól valóban a »Nagy Gonosz« jelzőt kapja meg az USA?

Jeremy Corbyn egyébként 2016 óta komoly programot dolgozott ki a Munkáspártban szerinte is valóban jelenlévő zsidóellenes jelenségek ellen. Akkor ennek keretében készült el, a londoni Birkbeck Egyeteme történelem-tanszékének szakértői segítségével, Shami Chakrabarti jelentése is, amely számos eszközzel (komolyabb és szigorúbb etikai vizsgálatok, ismeretterjesztés) segítené elő ezek visszaszorítását.

A Guardian lapjain nemrég publikált Corbyn-cikk ugyanezzel a folyamattal kapcsolatban ismét megjegyzi, hogy a jelentés ajánlásainak bevezetése ellenére most mégis hatékonyabb eszközök után fog nyúlni a párt, hogy valóban biztosítsa, ne váljon az antiimperializmus politikája a rasszizmus, autoriter rezsimek és antiszemtizimus melegágyává.

A Munkáspártnak ugyanis valóban voltak olyan ügyei, amelyek átlépték a határt. Ezekre jellemző, hogy bármilyen fellépés ellenük, a közösségi szolidaritás miatt általános elutasítással találkozik a párttagok, aktivisták részéről.

Ez a kultúra jellemző egyébként a Konzervatív Párt bázisára is, ahol azonban a konkrét fajelmélet, iszlamofóbia jelenti a legnagyobb problémát, mint ahogy ezt Boris Johnson leköszönő külügyminiszter napokban elhangzott, visszataszító megnyilvánulása is bizonyítja.

Éppen ezért – ha máskor Bede Márton külpolitikai elemzésbe kezd – azt javasolhatom csak neki, hogy álljon hozzá a baloldali mozgalmak és a rasszizmus kapcsolatához körültekintőbben. Emellett esetleg jó lenne néha a 444-en is olvasni arról, hogy a brit jobboldal politikája miatt soha nem látott mértékben növekszik a szigetországban a kelet-európaiak elutasítása és a xenofób támadások száma, hogy mást ne mondjak, ott élő és dolgozó honfitársaink ellen.

Mert talán ez sem mellékes.”