Az újító művészet üres radikalizmusa

A zeneszerző szerez.

A fejlődés és maradiság kettőssége nem csupán a művészetre jellemző, hanem a társadalom minden egyes szegmensére, nagyon markánsan jellemző ez a technológiai fejlődére vagy lemaradásra. És a tudományos fejlődésre vagy lemaradásra. Az összes többi ebből következik. Amely társadalomban markánsan fejlődik a technika és a tudomány, ott a művészet is óhatatlanul változatos, fejlődő lesz, és ezzel együtt még sok minden, a szokások, a divatok, a gondolkodás. Ahol nincs technikai előrelépés, tudományos fejlődés, ott az élet minden más területén is leáll a változás, megcsontosodnak a szokások, és azok akár évezredeken keresztül is változatlanok lehetnek, természetesen a művészeti stílussal együtt. Az előrelépés és újítás feltétele azonban - szerintem - pont nem a hányavetiség, a precizitás hiánya, hanem éppen a nagyon tudatos, rutinos szakmaiság. Legalábbis a tudományos és technikai előrelépés biztosan lehetetlen nagyon alapos felkészültség nélkül. Tehát minél profibb valaki, annál inkább jellemezheti az újító szemlélet. Nagyon szemléletes az ortodox zsidók világszemlélete, akik a fejlődés fő forrását, a tudást is kőkeményen elutasítják: "A tudás a bűn forrása Mint minden vallási fanatizmus, a haszidizmus is fél a gondolkodó embertől; tanulás-, és tudásellenes. „A túl sok tanulás megöli a lelket” – hallják a gyerekek a tanulás templomában, az iskolában. A williemsburgi haszidista lányiskolában nem is viszik túlzásba az oktatást. A vallási előírások biflázása, valamint a feleség-, és anyaszerepre nevelés állnak a középpontban. Deborah-nak ez kevés, de kilátásai nem túl rózsásak: „Biztos nem tanulhatok tovább. Már a „felsőoktatás” szót is kicenzúrák a könyveinkből. Azt mondják, a tanulás nem vezet semmi jóra. A tanulás ez az első lépés a Williamsburgból kivezető úton, ami a szabadosság, az erkölcstelenség útja. A bűnök spirálja, ami egyre távolabb taszít Istentől.” Deborah mégis többet akar tudni a világról. Egy tiltott helyen lesz törzsvendég: a New York-i közkönyvtár williamsburgi fiókjában! Az ortodox tanítók félelmei beigazolódnak. Ismeretei tágulnak, gondolkodni kezd. Kritikussá válik a megkérdőjelezhetetlenként hirdetett dogmákkal szemben" Ezzel együtt az ismeretszerzés minden egyéb formáját is: "Deborah 15 évesen lát először újságot a nagyapja kezében. Még aznap egy rádió is bekerül a Feldman-háztartásba! 2001. szeptember 11. van… Világi könyv, zene, film – minden tilos. A szórakozás helye is a vallási közösség. A nők csak ott, férfiak jelenlétében és kizárólag egyházi dalokat énekelhetnek. A tinédzser Deborah egyszer, titokban mégis eljut egy moziba: „Csak az első képkockák után eszméltünk rá, hogy nem egy rajzfilmre ültünk be. Megijedtünk. Hús-vér embereket nézünk a vásznon! Ez még nagyobb bűn.”" https://konyvtacsko.blog.hu/2018/08/02/bortonben_a_vilag_kozepen

Dürrenmatt mondta, hogy nem probléma, ha valaki lop az elődöktől, a fontos az, hogy KAMATOSTÓL ADJA VISSZA. A körberajongott Esterházy is lopott, csak elegánsan "vendégszövegeknek" hívta őket. Ezt a módszert fejlesztette tökélyre Kepes András, aki Könyvjelző címmel jelentetett meg saját nevén novella-összeállítást magyar szerzők műveiből. https://www.antikvarium.hu/konyv/mandy-ivan-brody-sandor-konyvjelzo-151668

"Az újító művészet üres radikalizmusa" Kitűnő cím, mondhatni prolipukkasztó!