Az újító művészet üres radikalizmusa

2018. augusztus 03. 16:44

A művészek mindig tanulmányozták, utánozták a korábbi alkotókat, kölcsönvettek és loptak az addigi művészetből.

2018. augusztus 03. 16:44
Gregory Smith
City Journal

„A modernizmus egyik meggyőződése az a szívós mítosz, hogy a nagy művészeket elutasította a társadalom, ami a legtöbb, ma általunk tisztelt művész esetében egyszerűen nem volt igaz. Talán a korábbi művészek ismertsége regionálisabb vagy kisebb volt, mint amit szerintünk megérdemeltek volna, de ez nem jelent elutasítást. Van Gogh halála előtt hat héttel – aki az éhező művész archetípusa, s akit a kétségbeesés kerített hatalmába, amiért nem ismerték el a zseniét – rajongó kritikát kapott a Mercure De France hasábjain, G.Albert Aurier tollából. Minden okunk megvan rá, hogy ha nem vetett volna véget életének, Van Gogh még életében hírnévre tett volna szert.  

Egy másik modernista mítosz az, hogy a nagy művészek mindig új és sokkoló munkákkal szembesítették közönségüket, amelyet egy nemzedékbe telt elfogadni – ami azt jelenti, hogy minden nagy művész modernista volt, úgy-ahogy. Valójában a művészettörténet a visszatekintések sorozata. A művészek mindig tanulmányozták, utánozták a korábbi alkotókat, kölcsönvettek és loptak az addigi művészetből; még azok a 19. századi, lázadó művészek is. 2008-ban a Denveri Szépművészeti Múzeum egyik kiállítása, az Inspiring Impressionism: The Impressionists and the Art of the Past bemutatta, hogy ezek a nagyszerű festők miként vettek át elképzeléseket a korábbi nagy mesterektől. Egy hasonló kiállítás a huszadik századi művészekről megmutatná, hogy a modernisták hogyan torzították el a korábbi alkotásokat, mint például Picasso Velazquez- és Delacroix-varációi; vagy hogyan idézték meg őket ironikusan, mint a Larry River-féle Dutch Masters Cigar esetében; vagy tették őket félelmetessé, mint Bacon üvöltő pápái.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
hátakkor
2018. augusztus 03. 18:00
A zeneszerző szerez.
annamanna
2018. augusztus 03. 17:54
A fejlődés és maradiság kettőssége nem csupán a művészetre jellemző, hanem a társadalom minden egyes szegmensére, nagyon markánsan jellemző ez a technológiai fejlődére vagy lemaradásra. És a tudományos fejlődésre vagy lemaradásra. Az összes többi ebből következik. Amely társadalomban markánsan fejlődik a technika és a tudomány, ott a művészet is óhatatlanul változatos, fejlődő lesz, és ezzel együtt még sok minden, a szokások, a divatok, a gondolkodás. Ahol nincs technikai előrelépés, tudományos fejlődés, ott az élet minden más területén is leáll a változás, megcsontosodnak a szokások, és azok akár évezredeken keresztül is változatlanok lehetnek, természetesen a művészeti stílussal együtt. Az előrelépés és újítás feltétele azonban - szerintem - pont nem a hányavetiség, a precizitás hiánya, hanem éppen a nagyon tudatos, rutinos szakmaiság. Legalábbis a tudományos és technikai előrelépés biztosan lehetetlen nagyon alapos felkészültség nélkül. Tehát minél profibb valaki, annál inkább jellemezheti az újító szemlélet. Nagyon szemléletes az ortodox zsidók világszemlélete, akik a fejlődés fő forrását, a tudást is kőkeményen elutasítják: "A tudás a bűn forrása Mint minden vallási fanatizmus, a haszidizmus is fél a gondolkodó embertől; tanulás-, és tudásellenes. „A túl sok tanulás megöli a lelket” – hallják a gyerekek a tanulás templomában, az iskolában. A williemsburgi haszidista lányiskolában nem is viszik túlzásba az oktatást. A vallási előírások biflázása, valamint a feleség-, és anyaszerepre nevelés állnak a középpontban. Deborah-nak ez kevés, de kilátásai nem túl rózsásak: „Biztos nem tanulhatok tovább. Már a „felsőoktatás” szót is kicenzúrák a könyveinkből. Azt mondják, a tanulás nem vezet semmi jóra. A tanulás ez az első lépés a Williamsburgból kivezető úton, ami a szabadosság, az erkölcstelenség útja. A bűnök spirálja, ami egyre távolabb taszít Istentől.” Deborah mégis többet akar tudni a világról. Egy tiltott helyen lesz törzsvendég: a New York-i közkönyvtár williamsburgi fiókjában! Az ortodox tanítók félelmei beigazolódnak. Ismeretei tágulnak, gondolkodni kezd. Kritikussá válik a megkérdőjelezhetetlenként hirdetett dogmákkal szemben" Ezzel együtt az ismeretszerzés minden egyéb formáját is: "Deborah 15 évesen lát először újságot a nagyapja kezében. Még aznap egy rádió is bekerül a Feldman-háztartásba! 2001. szeptember 11. van… Világi könyv, zene, film – minden tilos. A szórakozás helye is a vallási közösség. A nők csak ott, férfiak jelenlétében és kizárólag egyházi dalokat énekelhetnek. A tinédzser Deborah egyszer, titokban mégis eljut egy moziba: „Csak az első képkockák után eszméltünk rá, hogy nem egy rajzfilmre ültünk be. Megijedtünk. Hús-vér embereket nézünk a vásznon! Ez még nagyobb bűn.”" https://konyvtacsko.blog.hu/2018/08/02/bortonben_a_vilag_kozepen
tango47
2018. augusztus 03. 17:33
Dürrenmatt mondta, hogy nem probléma, ha valaki lop az elődöktől, a fontos az, hogy KAMATOSTÓL ADJA VISSZA. A körberajongott Esterházy is lopott, csak elegánsan "vendégszövegeknek" hívta őket. Ezt a módszert fejlesztette tökélyre Kepes András, aki Könyvjelző címmel jelentetett meg saját nevén novella-összeállítást magyar szerzők műveiből. https://www.antikvarium.hu/konyv/mandy-ivan-brody-sandor-konyvjelzo-151668
Einar
2018. augusztus 03. 17:04
"Az újító művészet üres radikalizmusa" Kitűnő cím, mondhatni prolipukkasztó!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!