„A Jobbikkal kiegészült balliberális oldalon nyolc éve keresik a siker receptjét. És hiába áruljuk el nekik, ők semmivel sem fognak közelebb jutni megoldáshoz. Az ő értelmezésükben ugyanis a szeretet és összefogás ereje azt jelenti, hogy rettentően szeretnének hatalomra jutni, ezért időről időre megpróbálnak összehozni valamilyen választási szövetséget. Csakhogy a szeretet nem egyenlő a hatalomvággyal, az összefogáson pedig nem a koordinált jelöltállítást kell érteni.
A 2002-es választási vereség után a jobboldali-polgári-konzervatív közösség nem százfelé indult, hanem egy irányba. Egymással együttműködő polgári körök alakultak, a Fidesz tagsága és a polgári lapok olvasottsága megtöbbszöröződött, és 2002 legvégén az első vállaltan konzervatív televíziós csatorna is elindulhatott. A közös célhoz vezető út végül jóval hosszabb volt, mint vártuk, a balliberális gyűlöletvár falai nehezebben omlottak le a reméltnél. S persze voltak olyanok, akik nem teljes szívvel voltak közöttünk, és elkanyarodtak. Voltak viták is, mert a megvalósítást olykor különbözőképpen képzeltük el. De végül győztünk. És azóta is minden veszélyt elhárítottunk, ami az építkezés folytatását veszélyeztette.