Intelmek és hírek

„Nevelt fiához, Kölcsey Kálmánhoz írott intelmeiben (Parainesis, 1837) vallotta, hogy az ember feladata az önnevelés és az önfegyelem eszközeivel azokat a nemes célokat követni, amelyeket egyéni életével a köz javára tud fordítani. Tulajdonképpen a keresztény tanítás és az emberi létezés esszenciáját hagyta örökül ránk. »Ezren hiszik, hogy magányos jólléteket a haza célainak feláldozásával alapíthatják meg; s a balul vezérelt önszeretet miatt hívtelenek az egészhez; nem tudván, vagy tudni nem akarván, hogy a hazának, melynek részei vagyunk, ártani olyan, mint felgyújtani a várost, hol házat bírunk…« 

Azaz életcélt és értékrendet adott át nevelt fiának, hogyan válhat belőle erényes, a hazájához hű, hasznos ember. Az atyai szeretetből, mély Istenhitből és kivételes műveltségből táplálkozó féltő intései a mai a fiatalokat is eligazíthatják a sok konzumbölcsesség, bulvár lelki gyógymód helyett. »Semmi sincs, ami az ember szívét felemelhetné, s a hétköznapok szenvedélyeiben, indulataiban a rátapadt szennytől megtisztíthatná, mint az Istenséggel való foglalatoskodás. Bármerre veted tekinteted a mindenségben, mindenhonnan egy végtelenül bölcs, nagy és jó, de megfoghatatlan lény szeretete sugárzik feléd… mindent, ami vagy, amivé lehetsz, amit gondolsz, érzesz, akarsz, cselekszel, e hatalmi és értelmi összehatásnak köszönheted.« Talán merész idealizmus ezt várni a mai, immanens keretben gondolkodó korban, amely még Istenről is evilági módon alkot képet és gyakran fogyasztóként használja, mégis  a fiatalok között megélt sok jó tapasztalat megerősít abban, hogy a keresztény perspektíva Európa aposztáziája közepette is tartást és méltóságot ad az embernek, méghozzá olyan biztosat, amelyről bő nyolcszáz év különbséggel az intelmek nagybetűs szerzői írtak.

Kölcsey Kálmán fiatal felnőtt döntéseként a márciusi ifjakhoz csatlakozott és 1849-ben Komárom váránál vesztette életét… Hűen nevelőapja leghíresebb tanácsához: »A haza minden előtt.«

Nemzeti ünnepünkön az előre emésztett hírek és vélemények helyett hangoljuk magunkat Szent István és Kölcsey intelmeire (is), mert nemcsak korunknak vagyunk gyermekei, hanem történelmünknek is.”