Elképesztő stadionokkal, autómentes várossal készül a foci vb-re Szaúd-Arábia
Amióta a FIFA hivatalosan is bejelentette, hogy a 10 év múlva sorra kerülő világbajnokságra a közel-keleti országban kerül sor, máris grandiózus tervekről hallani.
A világ nagy része még mindig nem tud napirendre térni a felett, hogy a nők és a futball kompatibilitása túlmutat a fotogén dekoltázson.
„2018-at írunk, talán nem forradalmi elgondolás, hogy egy sportágért lehet nemtől függetlenül rajongani, sőt mi több: lehet nemtől függetlenül, professzionális síkon is foglalkozni vele. Vagyis vannak fociszurkolók, sportriporterek és -szakértők is, akik éppenséggel nők. (Meg persze labdarúgók is, de az egy másik történet, ez most a férfiak tornája volt.)
Mégis, a világ nagy része még mindig nem tud napirendre térni a felett, hogy a nők és a futball kompatibilitása túlmutat a fotogén dekoltázson. Az idei oroszországi világbajnokság pedig elég mélyen benne ragadt még azokban a dicstelen hagyományokban, amelyek a nőket megbámulandó kiegészítőként, fogdosni való játékszerként, vagy épp a focihoz nem értő, és ezért nevetséges céltáblaként kezelik a meccsek környékén.
Ha volt a moszkvai világbajnoki döntőnek női főszereplője, az mindenképpen a horvát elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic volt, akiről azért nem tudták levenni a kamerákat az operatőrök, mert egyrészt óriási beleéléssel szurkolt a horvát válogatottnak, másrészt a díjátadón olyan öleléssorozatot nyomott le, hogy mindenki rábízná minden bánatát.
A stadionokban szurkoló többi nő viszont – akárcsak a korábbi világbajnokságokon – elsősorban azért került képernyőre, mert dögös volt, és ha kellően magas pontszámot elért a dögös skálán, akkor egészen hosszú műsoridő jutott neki. A közvetítéseket nézve tulajdonképpen még ma is azt hihetjük, hogy a lelátókra a nagy átéléssel drukkoló vicces férfiak és a cuki gyerekek mellett a nők közül csak fiatal, szexi, lengén öltözött modelleket engednek fel, a kamerák ugyanis csak őket mutatják. Ez a közvetítési gyakorlat annyira bevett, hogy a FIFA sokszínűségért felelős vezetője, Federico Addiechi szükségét érezte annak, hogy felszólaljon ellene, és elbeszélgessen a televíziós csatornákkal a problémáról. A NER leghíresebb újságírója ebből rögtön levezette, hogy mindenki elmebeteg. De Addiechi felvetése nem csak számára volt feldolgozhatatlan. Legalább akkora volt az értetlenkedés a közösségi médiában, mint akkor, amikor a Forma–1 emelte ki a hétvégi procedúrából a rajtrácslányokat. Hiszen kinek fáj, ha a fociszurkoló lányok csinosak? Nyilván kifejezetten örülnek, ha mutogatják őket.
Az oroszországi világbajnokság előtt sokan azzal számoltak, hogy a rasszizmus és a homofóbia zavarja meg majd a rendezvényt, a diszkrimináció ellen küzdő szervezetek számvetése szerint viszont a szexizmus jelentette a legnagyobb problémát.
A foci a szépségéről híres, beleértve a szurkolóit is. Nézzék meg a legszexibbekről készült képeket! – a Getty ügynökség ezzel az ajánlóval futott bele a botrányba, amelyből aztán csak egy kínos visszavonulóval tudott kimászni. A Getty nyilvánvalóan rutinból nyomta le a projektet, a legdögösebb szurkolókról készült képgaléria viszont furcsán anakronisztikusnak tűnt idén, még úgy is, ha a közösségi médiában sokan a »feministák féltékenységének« tulajdonították a felháborodást. A Getty mindenesetre levette a képgalériát, elmagyarázva, hogy a Világbajnokság 2018: A legszexibb szurkolók című gyűjtés nem felelt meg a szerkesztőségi elveknek. »Sok érdekes történetet lehet bemutatni a világbajnokságról, és elismerjük, hogy ez nem ilyen volt« – próbálták korrigálni a hibát.
A szexista motívumok korábban is megvoltak a foci körül, és szerves részét képezték a nagy világversenyeknek. Idén talán annyi változott, hogy egyre erősebbek a hangok, amelyek egyrészt rámutatnak arra, hogy mi zajlik a fociban a nők kárára, és jelzik azt is, hogy ennek nem kellene így lennie. Nem teljesen függetlenül a Me Too mozgalomtól, a nők elkezdtek beszélni arról, hogy mit élnek át, és egyre többen meg is hallgatják őket vagy felszólalnak az érdekükben és védelmükben.”