A hódoltság „multikulturalizmusáról”

Vágó István azt írja: „Emlékeztetem a tusványosi szónokot, hogy volt, amikor nem sikerült elkerülnünk »a multikulturalizmust, bár jogunk volt megvédeni a határokat, a piacokat, a keresztény kultúrát és elutasítani a bevándorlást«. 150 évig volt hazánkban iszlám világ, mégis megmaradt a kultúránk, nyelvünk, többségi vallásunk. Na jó, a gasztronómiánk kicsit átvett abból a világból, de az sem vált kárunkra. A nálunk maradt törökök zöméből pedig magyar lett. Jó magyar”.

Nos, Eperjessy Kálmán jegyzi meg A települési rend bomlása című írásában, hogy még a II. József idejében rajzolt térképek is hemzsegnek az elpusztult falvak, várak és templomok jelzéseitől, egy 1699-ben készült térképen pedig a készítő tízféle jelkulcsot volt kénytelen használni, hogy a rombolás különféle típusait megfelelően ábrázolhassa.

Bács megye, amely a törökök előtt 5 várral, 16 mezővárossal és 213 községgel bírt, szinte teljesen lakatlan lett. A Dunántúlon százszámra lettek a földdel egyenlővé évszázados települések. Nem elfoglalás, hanem letarolás volt, amely népességvesztés egyébként Trianonnak is megágyazott.

A törököket megelőzően az Alföldön 2-3 kilométerenként követték egymást – az egyébként jellemzően magyar – falvak. Ma ennek a településszerkezetnek nyomát sem találjuk. A mai napig nem jutott el elegendő hatásfokkal az emberekhez, hogy milyen helyrehozhatatlanul tette tönkre a magyarságot az a 150 év, éspedig a török pusztítás miatt.

Vágó István ezt a szenvedését és alles zusammen nemzeti nagylétünk sírásóját, az oszmán megszállást relativizálja.