Nos, a horvát játékosok nagy nyugati csapatokban játszanak, a jugoszláv foci pedig mindig erős volt. Kis túlzással még a délszláv háború is egy horvát-szerb meccsen robbant ki. A horvát foci jó volt a kilencvenes években is, emlékezzünk csak 1998-ra.
Még az is lehet, hogy a szörnyű háború áttételesen hozzájárult a horvát lélekjelenléthez, ami a vb-s meccseken is megnyilvánult, hiszen történelmi léptékkel mérve a háború tegnap volt, lélektani hatásai még komolyan jelen vannak a háborúzó felek társadalmaiban. A negatív hatások mellett pedig ennek lehet hatása a nemzeti érzésre, a dacra, a „csakazértis”-re. De lehet, hogy már ezzel is túlelemeztem.
A horvátok egyszerűen jók maradtak fociban Jugoszlávia szétesése után is. Az okokat nem stadionokban, korrupcióban meg a gazdaságban kell keresni. Örök hiba mindenek origóját a gazdaságra visszavezetni.
A horvát foci egyszerűen jó, a magyarok meg elcseszték.
Az okokat inkább sportszakmai elemzésekben kellene keresni, leginkább pedig a jövőre kellene koncentrálni. És fel kellene mélységében térképezni a horvát focivilág működését.