A foci játék, de mindig is tükrözte a politikai szembenállásokat, szimpátiákat. Sosem lesz l'art pour l'art játék, mindig túlmutat önmagán, akárcsak az olimpia. Ezért aztán a foci kapcsán helye van egyéb megfontolásoknak is.
A francia válogatott összetétele pedig azért el kell, hogy gondolkoztasson minket. A válogatottság alapja persze az állampolgárság, ami többé-kevésbé rendben is van. De mégiscsak furcsa, hogy a francia forradalommal és a felvilágosodás radikális ágával a világot „megajándékozó”, dicsőséges Franciaország válogatottjában erős kisebbségben vannak a ténylegesen franciák. Mintha az egykor nagy nemzet idegenlégiósokat bérelt volna fel, hogy a foci nevű játékot játssza helyettük. A horvátoknál viszont valóban horvátok játszottak.
Ha egy válogatottban van egy-kettő más nemzetiségű, az sosem zavart. De ha látványosan más nemzetek, népek fiai fociznak egy nemzet, egy ország saját fiai (beleértve az őshonos nemzetiségeket is) helyett egy válogatottban, az mindig furcsa.