„Palkovics úgy véli, hogy a kritikákkal ellentétben ez nem jelentené az, hogy minden kutatónak megmondanák, mit kutasson. Arra viszont nem derül fény az interjúból, hogyan marad szabad a kutatás és a témaválasztás, ha a minisztérium meghatározza, mire ad pénzt, és mire nem. Nyilván így is kutathat bárki bármit, csak a kérdés az, miből tenné ezt.
Az innovációs miniszter ebben az esetben ugyanazt az érvelést használja, amelyet korábban kollégája, Trócsányi László igazságügyi miniszter is: csak az a demokratikus, amit a kormány mondd. Trócsányi arra utalt, potenciálisan antidemokratikus, ha egy bíróság a kormány ellen dönt, hiszen akkor a népakarat ellen dönt. Most a sorok között Palkovics ugyanezt alkalmazza az Akadémiára: a népakaratnak kell eldöntenie, milyen kutatásokra mennek pénzek, a népakaratot pedig a kormány képviseli.
A probléma ezzel csak az, hogy a demokratikusság köntösébe bújtatva ez az érvelés valójában a kormányzati önkényt legitimálja csupán.
Az egyes intézmények autonómiája épp azért létezik egy jogállamban, hogy egy kormányzat ne taposhasson rá az állampolgárokra. A tudomány területén ráadásul ez azzal is párosul, hogy egy-egy állítás nem lesz attól igaz, hogy a kormány mondja. Márpedig a finanszírozás kézi vezérlésével épp ez fog történni: a kormány kijelöli, mely irányokat finanszíroz, és melyeket nem, függetlenül azok valós tudományos értékétől.”