A heavy metal, kösz, jól van

„Egyes szuperképességekkel bíró médiumok még 2018-ban is érzékelnek olyan entitásokat, akik személyes sérelemként értékelik a heavy metal műfajon történő - vélt vagy valós - élcelődést, és vérfagyasztó kirohanásokra ragadtatják magukat. (És az ominózus létformák állítólag nem a Manowar tagjai.) Az ég szerelmére, ne tegyék! Ne csak azért, mert ennek utoljára a Pécsi Kesztyű-reklám idején volt valódi létjogosultsága! Hanem, mert a tény, miszerint az Iron Maiden két éven belül kétszer csinál telt házat egy Volt-kaliberű fesztiválon nagyon is indokolttá teszi lazább hozzáállást. Akárcsak az a tény, hogy ezek a jóvágású hatvanas bácsik – túlzás nélkül - bármikor, bárkivel felmossák a színpadot. És ezúttal sem cselekedtek másképp. Ráadásul most a setlist azok számára is ideálisnak bizonyult, akik nem tudtak maradéktalanul megbarátkozni a Book Of Souls lemezzel. 

A best of műsor az Aces High-jal vette kezdetét, mikor is Bruce Dickinson színpadra robbant Besenyő Anti bácsi pilótasapkájában. Ám a Maiden esetében a színpadiasság ezen formája sosem hatott kínosnak, sőt, mindig is átkozottul szórakoztató volt. És ha már itt tartunk: azt már az átszerelésnél sejteni lehetett, hogy a díszletet ezúttal sem egy Marlboro-háttérvászon fogja szolgáltatni, most viszont látványelemek terén minden eddiginél jobban kitettek magukért. A nyitódal alatt egy gigászi 2. világháborús vadászgép tűnt fel, a Flight Of Icarusnál a szárnyas címszereplő hatméteres szobra, a Revelations közben pedig a firenzei dóm sátánista restaurátorok által átépített belterében érezhettük magunkat. Ja, és természetesen a mindig snájdig kabalafigura, Eddie is megjelent a Trooper alatt, hogy megvívja szokásos harcát a zenekari főhülyével, Janick Gersszel.”