Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Nem akarok olyan klubba tartozni, ahová minket fölvesznek. Illetve: megtűrnek.
„Tisztelt Európai Unió, Kedves Seggfejek!
Miközben Önök az internetes mémek betiltásán ügyködnek mindenféle szerzői jogi részletizék fölött fontoskodva, tájékoztatnám Önöket, hogy ezalatt mi történik egy uniós tagország nyilvánosságával.
Magyarországon – merthogy rólunk van szó – az úgynevezett »választást« követően megszűnt az egyik legrégebb óta működő, országos napilap, így a kormánytól független napilapok száma – tessék figyelni –: 1. Az is – annak ellenére, hogy egyelőre még tisztességes és elkötelezett újságírók dolgoznak ott – egy átláthatatlan, kevéssé ízléses háttéralkunak köszönheti létét, és nem tudni, hogy a kormánynak milyen eszközei vannak az azonnali bedöntésére, ha mégsem kedve szerint muzsikál.
(...)
Tisztelt Európai Unió, Kedves Gecik!
Önök nyolc hosszú éve képtelenek szembenézni egy de facto autokrácia kiépülésével, még azzal sem tudnak mit kezdeni, hogy más, uniós tagállamban bejegyzett cégek vígan igazodnak a kurzus által diktált szabályokhoz. Például ahhoz, hogy a kormány kedvére torzítsa a hirdetési piacot, és fenyegesse a reklámozókat. Az a mi szégyenünk, hogy olyan politikai ellenzéket termeltünk ki, amelyik nem tud a valós helyzetre még csak reagálni sem, az viszont az Önöké, hogy észre sem veszik, hogy az egyik tagállamukban perceken belül megszűnik a nyilvánosságnak a maradéka is. Az Európai Uniónak nem csupán az áruk, a tőke, a személyek és a szolgáltatások szabad mozgását kell szavatolnia, de a gondolatokét is. Sajnálom, hogy ezt nem látják.
A fentiekre tekintettel ezért én, fölül írt Hont András bejelentem, hogy kilépek az Európai Unióból. Nem akarok olyan klubba tartozni, ahová minket fölvesznek. Illetve: megtűrnek.”