Évek óta nem került elő a vízágyú

„Egy tüntetés szükségképpen megzavarja az otthon nyugalmát, hiszen már az is szokatlan, hangos és így zavaró lehet, ha az utcában csupán néhány tucat ember összeverődik. Ráadásul lakások szinte minden városi, falusi helyszínen vannak, az otthon nyugalmának megzavarása így szinte minden tüntetés kapcsán felmerülhet. Igaz ez az olyan megmozdulásra, amit politikusok háza elé terveznek.

Zavaró lehet az útfelújítás, a csatornaépítés vagy éppen maga a forgalom is, mégsem merül fel a betiltásuk, ahogy a tüntetések megtiltásáról sincs szó pusztán amiatt, mert lakóházak elé tervezik azokat. A rendőrség akkor tiltja meg egy gyűlés megtartását, ha megalapozottan feltételezhető, hogy a megmozdulás aránytalanul és szükségtelen mértékben zavarná az ott élők jogait. Vegyünk néhány példát. Valamely közszereplőről készült bábu fellógatása vagy a fényképének elégetése a saját háza előtt aránytalan és szükségtelen zavarásnak számíthat, ahogy az is, hogy ha több héten át, a hét minden napján meghatározott időben hangosan lejátszanak valamilyen szöveget, zenét az érintett lakása előtt. De megemlíthetem azt is, amikor egy kisebb csoport hosszabb időre letáborozik egy épület elé, a demonstráció pedig jórészt abból áll, hogy a kijövőket és a bemenőket szidalmazzák, inzultálják. A közös ügyek demokratikus megvitatásába nem tartozhat bele egyesek lejáratása, megalázása saját családjuk és lakókörnyezetük előtt. A módosítás nyomán immár az alaptörvény is ezt az elvet juttatja érvényre. De hadd hívjam fel két dologra a figyelmet. A rendőrség a megtiltásnál enyhébb korlátozásokat is alkalmazhat, és a szervező számára határozatban előírhatja a gyűlés megtartásának feltételeit. Azt is meg kell jegyezzem, hogy a rendőrség döntésével szemben a bírósághoz lehet fordulni, amelynek a rövid határidők miatt legkésőbb a megtámadott döntést követő kilencedik napon határoznia kell.

S mit tehetnek, hogyan szerezhetnek sérelmükre hatékony orvoslást azok az állampolgárok, akik valamilyen állami rendezvényen, ünnepségen szeretnének részt venni, de semmit nem hallanak, látnak az eseményből, mert mások füttyögnek, kereplőznek vagy egyéb módon zavarják nem is a felszólalót, inkább a közönséget?

Ugyan az állami rendezvényekre más szabályok irányadók, annyit azonban le kell szögezni: a gyülekezési jog nem arra való, hogy a szabadságjog gyakorlására hivatkozva másokat zavarjanak. Külföldön az efféle magatartás nemigen nevezhető tipikusnak, tőlünk nyugatra valójában sehol sem gondolják úgy, hogy a véleménynyilvánítás jogára való hamis hivatkozást felhasználhatják arra, hogy másokba belefojtsák a szót. Joguk van békésen ünnepelni azoknak, akik egy nemzeti ünnepre érkeznek. Az ilyen esetek csak arra alkalmasak, hogy konfliktust szítsanak, ezek alapján pedig semmiképpen sem beszélhetünk a jog rendeltetésszerű gyakorlásáról. Az efféle helyzeteket a jövőben a hazai rendőrség – a javaslat alapján – azzal kezelheti, hogy a tüntetés előtt előírhatja a gyűlés megtartásának feltételeit.

Ha már a rendőrséget említette: az utóbbi években mintha megváltozott volna a hatósági felfogás, mintha másképpen állnának az egyenruhások a megmozdulásokhoz. Ön is érzékelt módosulást?

Egy évtizede foglalkozom gyülekezési joggal, 2008 és 2014 között minden fontosabb megmozduláson jelen voltam. Szembetűnő változás történt, mégpedig 2010 környékén. Előtte a rendőrség – ha szabad így fogalmazni – régi vágású mentalitást követett, a fő hangsúly az erő alkalmazásán volt. Abban az időben szinte nem volt olyan demonstráció, amelyen ne állítottak volna kordont, ne jelent volna meg vízágyú, ne vezényeltek volna ki testpáncélt viselő állományt vagy éppen lovas rendőröket. Ezek voltak a tüntetés állandó díszletei. 2006 őszétől láthattuk, hogy a népszerűségét rohamosan elvesztő Gyurcsány Ferenc és kormánya kézi vezérléssel a saját népe, békés demonstrálók ellen irányította a rendőröket. A tüntetések már-már szokásos befejezése volt a gyakran könnygázzal kísért tömegoszlatás, ami a rendőrség megítélésében komoly károkat okozott. Ehhez képest 2010 óta a rendőrség erkölcsileg és minden értelemben megerősödött, a szervezet iránti bizalom helyreállt. A demonstrációk során is XXI. századi megoldásokat alkalmaz a rendőrség, kordont például alig látni, miközben a vízágyúval évek óta nem találkozhattak a demonstrálók. S ami talán a legfontosabb: politikai rendezvényen tömegoszlatás 2010 óta nem volt, igazából ilyen fel sem merült. Az erőre épülő hagyományos tömegkezelési megoldások helyett az együttműködés vált az első számú szemponttá. Ennek a felfogásnak az érvényre jutását segítik majd az új gyülekezési szabályok is. A rendelkezéseket egyébként a magyar jogi hagyományok mentén és bajor minta alapján dolgoztuk ki. A bajor szabályozás azért volt megfelelő, mert amellett, hogy modern elveket követ, kiállta a helyi alkotmányossági próbát. A maradiság, a demokratikus jellemvonások hiánya mindezek miatt nemigen vethető fel a paragrafusokkal szemben.”