Amennyire én látom, minden országban más a helyzet. Ott tudott feltámadni igazán az egyház, ahol a nemzeti emlékezet egyik sarokköve volt: Lengyelországban vagy például Litvániában 1989 után. Ugyanakkor a mai fiataloknak, akiket én is tanítok Lengyelországban, ez nem jelent élő tapasztalatot, így ez a pluszlendület sem tart örökké, és Lengyelország is Írország sorsára juthat, ha az itteni egyház nem végzi el a házi feladatát.
Beletartozna ebbe a házi feladatba a különféle visszaélések feltárása is? Hogy a legbanálisabbat említsem, például a papi pedofília problémáját.
Egyrészt ez rendkívül nagy, elítélendő bűn, amelytől meg kell szabadulnunk és keményen kell büntetnünk. Másrészt viszont a feltárt esetek nagy része nem pedofília – nem gyermekek szexuális zaklatása –, hanem homoszexuális »ragadozás«. Maga a szexuális zaklatás problémája az egész nyugati társadalmat áthatja, a pedofília pedig jóval elterjedtebb az állami iskolákban, mint a katolikus egyházban, amire a média nem fordít ugyanekkora figyelmet. Ettől függetlenül igen, ez minket nem ment fel a házi feladatunk alól, s fel is kell lépnünk e bűn ellen.”
A Mandiner George Weigellel készült interjúját itt olvashatják: A baloldal tagadja az emberi természetet