Az ígéretek rabjai

„Nem mondom, nincs könnyű dolguk az ellenzéki pártoknak, hogy megfeleljenek a pozícióik adta követelményeknek. Kétségtelen, nehéz szakma a konstruktív ellenzékiség, amelyre minden demokráciában oly nagy szükség van, mint egy falat kenyérre. Hiszen nem elég bedobni egy-két népszerű témát, azokat előtte gondosan körbe kell járni, megvalósításuk lehetőségét gazdaságilag is illik megvizsgálni, és csak ezután állni ki az Országgyűlés és a nyilvánosság elé. Ám a mostani, magát úton-útfélen roppant demokratikusnak minősítő ellenzék nem bíbelődik ilyesmivel, miközben jótékony amnéziában szenved. Nyugdíjemelés után rögtön megszületik egyedi javaslata, miszerint további emelésre van szükség, éppen úgy, ahogyan az ellenzékiek nem csinálták regnálásuk idején. Amint életbe lépett a családtámogatási rendszer kiterjesztése, nem kellett sokáig várni újabb remek ötletükre, miszerint további kedvezményeket kell adni a lakásvásárláshoz, pont úgy, ahogy ők nem tették a korábbi években. De arra is van számtalan jó ötletük, hogyan és mire kellene fordítani a pénzt.”