A kulturális gyarmatosítás kezdete

„Igen, a rock globalizálta a XX. század közepétől kora ifjúságát, a generációt, amelyik ma irányítója a világ gazdaságának, politikájának, kultúrájának. Akik egykor az összetartozás egyenruhájának jeleként farmert hordtak. A fiúk megnövesztették hajukat, akár a színpadi zenész hőseik. Vasfüggönyön túl, s innen egyaránt. Rockgyarmat lett még a Szovjetunió is, ahol a hatvanas évektől már nem volt tiltott a rockzene, nem járt érte Gulág. (...)

A gyarmatosítás áldása, hogy hazánkban, a nyugaton villámgyorsan biznisszé szelídített lázadás (látszatra megmaradva lázadásnak) valódi lázadást szült. Szövegíróink olyasmiket mondtak ki, ami a »magas« művészetben tilos volt. Bródy, Dusán, később Hobo nagy számai egytől egyig pompás korrajzok, látleletek, rendszerkritikák, s persze műalkotások. (...)

Ennek hála, mi nem hülyültünk el, s képesek vagyunk ma is gátat vetni a globalizmus mételyének, mert nem váltunk kultúrgyarmattá. Nálunk a rockzene nemzeti kultúránk elidegeníthetetlen része.”