Kilencvenesek

„A leggázabb ebben a gondolatmenetben messze nem az, hogy egy kis ország vezetője szeretne meghatározó szerepet betölteni az Unió politikájában. (Elvégre néhány évvel, pár millió elcsalt adóeuróval, és több száz üveg itallal korábban Jean-Claude Juncker a hazánk lakosságának egyhuszadával bíró Luxemburg kormányfője volt.) Még csak nem is az, hogy Orbán szeretné nyugállományba zavarni a '68-as közéleti generációt.

Az egykori lánglelkű szélsőbalos utcai harcosokból képviselőkké, miniszterekké és felügyelőbizottsági tagokká korrumpálódott, az ifjúkori marxista szemináriumok után napjainkban multik menedzsmentjeivel kéz a kézben Pride felvonulásokra járó nyugati politikai és értelmiségi elitnél hiteltelenebb garnitúra talán még sohasem vezette Európát.

Ha a migrációs válság egyszerre ostoba, dilettáns és alattomosan álszent kezelése a történelem szemétdombjára pakolja őket, nem lesz értük kár. Ha viszont Közép-Európa »kilencvenesei« fogják követni őket, akkor jaj az öreg kontinensnek. 

Mi, már jól ismerjük ezt a társaságot. A mára oly bátran villogtatott tigriskarmaikat rajtunk élesítették három keserves évtizeden át. A felemelkedésüket, helyi érdekű nagykánokká válásukat mi fizettük meg.

Erre ment rá a nagyszüleink igazsága, a szüleink munkája egészsége és méltósággal megélt idős kora, a mi életünknek már legalább a fele, de talán még a gyerekeink jövője is.”