Putyin „barátai” és a Nyugat alkonya

„»Putyin barátainak« köre az olasz választásokon bővült, és Magyarországon ismét kétharmadot szerzett a Moszkvával pragmatikus kapcsolatokat építő Orbán Viktor. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy Robert Fico szlovák vagy Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, a NATO-tag Törökorszéág elnöke Recep Tayyip Erdogan pedig már Sz-500-as rakétákat fejlesztene közösen Moszkvával, akkor kezdjük megérteni az európai liberálisok idegességét.

E felsorolásból is láthatjuk, hogy átalakulóban van a világ, akkor már érthetővé válik az is, hogy a jövőért folytatott harcban miért ilyen fontos egyes erők szemében a viszonyulás Putyinhoz. Egyrészt sokan úgy gondolják, hogy a hidegháborúban jól felépített ellenségkép – lám-lám a Nyugat is épít ellenségképeket, nemcsak az úgynevezett illiberálisok – még működik, s erre rájátszva le lehet járatni mindazokat, akik nem úgy gondolják, hogy Oroszországban medvék járnak az utcán usankában, s Moszkva el akarja pusztítani a világot. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy az orosz elnök rámutatva az úgynevezett fejlett világ kétszínűségére, másrészt a világban zajló folyamatok másféle olvasatát adva alternatívát mutat fel. S ebben sokan veszélyt látnak. A régi rossz beidegződések alapján sokkal nagyobbat, mint például Kína felemelkedésében és befolyásának növekedésében. Ugyanígy a mindenekelőtt az Egyesült Államok által sugallt, egyebek mellett az eurázsiai geopolitikai térség megosztására épülő világképben Moszkvával kereskedni megbocsájthatatlan bűn, miközben Pekinggel lehet.”