Mindig csodálkozom ezen a liberális kifejezésen.
Tegnap találkoztam egy liberális íróval. Egy ismerőssel állt az utcán. Odamentem, bemutatkoztam, mosolyogtam, ahogy neveltek.
Erre ő elhadarta, hogy ostoba vagyok és velem nem fog beszélgetni, majd elviharzott.
Egyáltalán nem bántott meg, csak mindig csodálkozom ezen a liberális kifejezésen. Magamat ugyan konzervatívnak tartom, de valójában a legliberálisabb nyitottsággal beszélgetek boldog-boldogtalannal. Akkor is, ha tudom, hogy valaki csúnyákat írt rólam vagy nagyon nem tetszik a gondolkodása.
Persze vannak emberek, akikkel nem szívesen töltök túl sok időt, mert mondjuk nagyon agresszív vagy panelekben beszél, de még az ilyenekkel is társalgok pár mondatot, majd valami sürgős tennivalóra hivatkozva lelépek.
A minapi liberális úr mentségére mondom, hogy szegény egy szerencsétlen alkoholista. Amennyit olvastam tőle, nem csak rám haragszik, hanem az egész világra; de mindig meglepődök, hogy hogy tud valaki ismeretleneket utálni, Mandiner-blogposztok alapján?
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Mintha a 21. században a szuverenitással nem lehetne foglalkozni.
Rácz András évek óta a valóság peremén egyensúlyoz – bosszúszomja miatt most a mélybe zuhant: a tankok után egy kisbuszt is benézett.
A konzervatívok hosszú ideje vesztésre állnak a kultúrharcban, de Donald Trump újabb győzelme fordulatot hozhat. Hajdú Tímea írása.
Ugye?
A rádiócsatorna meghívta Skrabski Fruzsinát Bolgár György műsorába.
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
Megpróbál világpolitikai tényezőnek látszani, de ez nem sikerül.
