A liberálisok toleranciaküszöbéről

"Tegnap találkoztam egy liberális íróval." Milyen az a liberális író? Egyforma számban írja le a betűket?

ha alkoholista és egyből lehülyéz másokat, akkor ez csak a Horn Gábor lehet. :D

"...Erre ő elhadarta, hogy ostoba vagyok és velem nem fog beszélgetni, majd elviharzott..." Kedves Szerző! Igen. Ez egy érdekes lelki állapot. Egyszer egy civil társaságban voltam egy olyan közszereplővel, akit átlagemberként elviselni sem tudtam. Láttam, hogy más sem tudott vele szemben elfogulatlan lenni - túl kedvesek voltak, túl hangosak, túl bizalmasak, túl... - nemcsak én, pedig egy szót sem váltottunk. Elmentem onnan. Látja, ez van. Ha egy olyannal találkozik, aki szintén írással keresi a kenyerét, akkor az ilkető azt hiheti, hogy amikor leír valami kapitális baromságot, akkor tisztában van vele, hogy mit csinál. Mert magából indul ki. És ezért a személyes találkozás önmagában zavarba ejtő... Most akkor tudja, nem tudja... Nehéz ezt kulturáltan kezelni. Ez esetben is felhívom a figyelmét arra, hogy ha e "történet" igaz, akkor az illető olvashatja az Ön írását, melyben le "szerencsétlen alkoholistázza" miután azt írja, hogy nem bántódott meg, ráadásul a "liberálisokra" is messzemenő következtetéseket próbál az esetből levonni. Márpedig erre az eljárásra tényleg az a legmegfelelőbb jelző, hogy ostoba. És sajnos, miután nem ingyen csinálja, ezért a "liba" nem megfelelő - ráadásul kissé szexista -, hanem a "patkány" az ideillő szó. Képzelje, ha MI találkoznánk, mit mondhatnék?

Visszatérő jelenség, oldaltól/szemlélettől függetlenül. Nem hallgatom meg, nem érdekel, nem ismerem de tuti nincs igaza. Kár, a párbeszéd hasznosabb lenne.