A republikánusok nem fogják beengedni a női mosdóba az új demokrata transz képviselőt
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
Nem azt kell mondani nekik, hogy vezetőnek lenni hiba, olyannyira, hogy ilyen gyereket egy katolikus iskolába fel sem veszünk. Minél több ilyen gyereket a katolikus iskolákba!
„Azokat a gyerekeket, akiknek vezetői ambícióik vannak, meg kell tanítanunk arra – nekem szülőként, az iskolának pedig velem szövetségben –, hogy ne csak vezetők, hanem jó vezetők legyenek. Nem azt kell mondani nekik, hogy vezetőnek lenni hiba, olyannyira, hogy ilyen gyereket egy katolikus iskolába fel sem veszünk. Minél több ilyen gyereket a katolikus iskolákba! És foglalkozzunk a személyiségükkel ilyen tekintetben is. Ha egy gyerek a nyílt napon egy számára idegen, de egyébként egymást ismerő gyerekközösségben akkor bizalommal tud lenni, hogy a tevékenységeibe beleadja az egyéniségét – azonnal, fenntartások nélkül, őszintén –, akkor ezt értékelni kell. Egy csoportos munkát az a gyerek fog irányítani, aki átlátja, hogy mi a feladat, és hogy lehet azt gyorsan és eredményesen megoldani. Egy ilyen gyereket bosszant, hogy a többi gyerek lassabban látja át ugyanezt, vagy egyáltalán nem veszi észre. Lehet, hogy mivel csak kilenc éves, ezt még nem tudja okosan és empatikusan kifejezni; lehet, hogy nem jó a stílus, amivel egy idegen csoportban megpróbál rámutatni a jó megoldásra – de egy iskoláról beszélünk, és egy gyerekről, aki a személyiségfejlődésének még csak az elején van.
Attól tartok, a lányom, aki önkéntelenül is az anyja szerepeit veszi le egyetlen lánygyerekként a családunkban, és azt hiszi, hogy muszáj neki határozottnak, irányítónak, aktívnak lenni, mert egy nő ilyen – az ő világában ilyen –, most kemény leckét kapott az élettől. Feltehetően olyat, ami nyomot hagy a személyiségfejlődésén. Nem a tanulmányi eredményei, hanem a személyisége alapján utasították el egy iskolai közösségben. Nincs gyerek, aki ezt érdemli.
Meg is van ijedve szegény, nő benne a szorongás, bár igyekszünk ezt, ahogy csak lehet, gyógyítani. És szorongok én is, hogy ne fussunk bele még több ilyen pedagógusi gőgbe.
Ehhez sajnos kell a Gondviselés meg a szerencse, mert az én szárnyavisszanyesett generációm tagjai tanítanak ma a katolikus iskolákban, és örökítik tovább, amit kaptak. És véletlenül se gondoljuk, hogy a nem katolikus iskolák jobbak.”