Mindenkinek a hétköznapi kisszerűségek fölé kell emelkednie. Bárcsak minél többen meg tudnák ezt tenni.
A Balaton környékén sorra épülnek, emelkednek a kilátók. De szerte az országban is ugyanezt látni. Ahol van egy hegy, ott szeretnének még messzebbre látni. A Tihanyi félszigeten is fölépítettek egy kilátót, az Apáti tetőn, ahonnan egyébként is csodálatos a panoráma.
Egy kilátónak számomra jelképes értéke van. Amikor itt, ezen a vidéken őrtornyok voltak, jeleket tudtak adni egymásnak az emberek. Néhány percen belül végig tudott futni a jeladás, a hír. Legyen az jó vagy rossz. A Kilátó a következőt jelzi a számomra:
Nem akar beleragadni a hétköznapi kisszerűségbe. És ha az ember tud felülemelkedni, akkor azt veszi észre, hogy ami lent zajlik, sokszor egymás gyilkolása, nyugtalanág, békétlenség, az felülről nézve egészen rendezett, nyugodt – egészen más, mint ott lent. De hogy erre rájöjjünk, föl kell menni, fölül kell emelkedni. Nem lenézni azt, ami ott lenn van, hanem a szó igazi értelmében letekinteni. Fölülről. Mert föntről minden egészen más.
Erre az egészen másra figyelmeztet bennünket minden kilátó. Arra, hogy jobban figyeljünk egymásra. Arra,, hogy föl kell menni, fölül kell emelkedni a hétköznapi kisszerűségek fölé. Bárcsak minél többen meg tudnák ezt tenni. Bárcsak minél többen képesek lennének erőt venni önmagukon, és mintegy odalenn hagyva a hétköznapi kisszerűségeket, észre tudjuk venni az összefüggéseket.
És onnan fentről megszűnik az, amit jobb oldalnak meg bal oldalnak neveznek. Fölöttünk az ég, alattunk a föld. Onnan fentről nem csak csodálatos tájat látunk, napfölkeltét és napnyugtát, víznek csillogását vagy haragos fodrozódását.
Onnan fentről észrevehetjük az embereket, akik nem különböznek egymástól, hanem
még ha nincsenek is tisztában vele.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán! Emberek, mondja nekünk a kilátó, vigyázzatok egymásra, mert itt a a Balaton-felvidéken, ahol most élek, és az egész Kárpát-medencében, és az egész Európában meg ezen az egész földön emberek élnek.
S hogy valóban élhessenek, mindenkinek le kell győznie önmagát. Mindenkinek a hétköznapi kisszerűségek fölé kell emelkednie.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Egymás után húzza a rövidebbet az angol címvédő.
Gáspár Kristóf tavaly még a Klubrádióban elemzett, év elején már a Kontroll csatornáján.