Tablók

„Seregnyi középiskolás tablókép néz vissza ránk ezekben a napokban, az ország érettségiző osztályai­nak tükörképei.

Soha vissza nem térő arcokkal szembesülünk. Háromféle arccal: az egyikkel, amely látható, a másikkal, ami nem látható, de tényleges, a harmadikkal pedig azzal, amelyet a diák magáénak gondol. A látható arcok árulkodnak valamiről. Arról, hogy Dominika hatalmas szemüvege mögött kedves lény lakozhat, arról, hogy Szilviának már most tanárnős a tekintete, arról, hogy Regina csúnyácska arca kisebbségi érzésekkel teli; Petra már nagy nő, Cintiától mentsen meg az Isten, Botond tudálékos, Fanni fannis, Luca megbízható jellem.

Csupa ábrándos arc, az élet első nagy lépcsője előtt. »Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai« – vallotta Örkény István. De az álmok a jellem építőkövei is. Legkedvesebb történelemtanárom az érettségi idején tizenkét kérdést tett elénk, akkori gondolatainkat megmérendő, az élet nagy kérdéseiről, s ötven évvel később egy érettségi találkozón visszaadta az ifjú fejjel papírra vetett sorokat, hogy találkozhassunk egykori önmagunkkal. Mi valósult meg az álmokból, a vágyakból, és mi nem? Mit vállalunk ma is, és mit nem? Bevallom, sokkoló hatást váltott ki belőlem a tegnapi szó, s elmerenghettem életem, jellemem, sorsom alakulásán.

»Az emberi jellem, mon cher, változik – vélte Agatha Christie. – Erősödhet és torzulhat. Hogy milyen is az ember, az csak akkor válik el, amikor próbára teszik… vagyis akkor, ha kiderül, hogy megáll-e az ember a maga lábán vagy sem.«

A válság a próbakő. Vagy fogalmazhatunk úgy, hogy a jellem próbája a tett. A gondolatok szavakká válnak, a szavak tettekké, a tettek szokásokká, a szokások jellemvonásokká, a jellemvonások sorssá. Milyen jellemvonásokat olvashatunk ki a tablókon megjelent arcokból? Mindegyik diák a legszebb arcát mutatja, s a képzelet az, amely jellemet formál a tekintet sugárzásából. Milyen sors vár rájuk? Boldogulnak vagy boldogtalanul élik majd le az életüket? »Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek / Az emberiségért valamit!« – énekelte a költő. Teret kap-e az akarat, a tehetség? A körülmények számítanak-e?”