Önfelszámolás, mesterfokon

„Az már senkinek sem újdonság, hogy az ellenzék szétesőben van az április 8-i választás óta. Az is egyértelmű, hogy a Jobbikot és a baloldalinak hazudott neoliberális pártokat újjá kell szervezni, ha bármit is el akarnak érni a következő országgyűlési választáson. A főpróba egyértelműen a 2019-es önkormányzati választás lesz, illetve az Európai Parlament leendő képviselőiről sem mindegy, hogyan döntenek jövőre a magyar polgárok. Nem véletlen tehát, hogy nagy a tülekedés, mindenki menteni próbálja, ami menthető, vagyis még a nyáron azt szeretnék az ellenzéki erők, hogy váljon el az ocsú a búzától, hogy a lehető legfinomabban fogalmazzunk, és most ne emlegessük a szervezetet a különböző méreganyagoktól megtisztító májat.

A Jobbikban gyorsan lezavarták ugyan a tisztújítást, de a jelek szerint nem ez a harc lesz a végső, a Toroczkai László volt alelnök által vezetett Mi Hazánk mozgalomból (eredetileg Mi magunk) könnyen új párt alakulhat, és lehet, hogy ezzel meg sem kell várni a következő évet. Az viszont biztos, hogy ha a Vona Gábor marionettfiguráiból álló jelenlegi elnökség vezetése alatt a Jobbik az önkormányzati választáson is leszerepel, új erőként jelenhet meg a radikális jobbikosok társasága a magyar politikai palettán. Az egyelőre még kérdés, hogy lesz-e ebből újra uniós zászlóégetés, és hogy ezzel már az európai parlamenti választás kampányában élni fognak-e Toroczkaiék, vagy megvárják a néppártosodók újabb bukását, illetve Vona visszatérését, mert már erről is hallani az utóbbi időkben.

Azt sem tudjuk még, hogy esetleg újra gárdisták masíroznak-e majd a vidéki cigányság házainál, hogy horogkeresztet vizeljenek a hóba, bár a hírek szerint ez a Jobbik jelenlegi elnökének, Schneider Tamásnak sem lenne túl kínos. Az elnök úr ugyanis egykor Roy néven, szkinhedvezérként tevékenykedett, és eközben nyilván igencsak gyűlölhette a cigányokat. Nem beszélve a fiairól, akikre nagyon büszke azok után is, hogy közösség tagjai elleni erőszak bűntettével vádolja őket az ügyészség, mert a Betyársereg tagjaiként 2015-ben hónapokon át folyamatosan zaklatták és fenyegették egy roma család tagjait Szúcson.

A Jobbiknál ugyanakkor most az a helyzet, hogy éppen azon vitatkoznak, azok vannak-e többen, akik belépnek a pártba, vagy azok, akik kilépnek onnan. Eközben a pártból kizárt Dúró Dóra a mandátumát adná át a renitens Toroczkainak, hogy ezentúl a parlamentben is legyen hangja »a magyar IRA« felkent kapitányának. Vona Gábor pedig vélhetően a háttérből röhög az egészen, és tanácsadói pályára lavíroz, ha valakinek szüksége lesz még egyáltalán az ő tanácsaira. Aki például kíváncsi arra, hogyan lehet a tönk szélére vezetni egy pártot, miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy megnyerjük a választást, annak feltétlenül a Jobbik egykori elnökétől kell útmutatást kérnie. De azok sem járnak vele rosszul, akik úgy akarnak levezényelni egy néppártosodást, hogy eközben bevesznek az elnökségbe szélsőséges figurákat is. És nem rúgják ki páros lábbal az olyan alakokat sem, akik a köpetüket csorgatják a Duna-parti holokauszt-emlékműre.

Jelenleg tehát nagy a zavar a Jobbik háza táján, ha a radikálisok új pártot alapítanak is, megmaradhat a régi is olyan radikálisokkal, akik megpróbálják eljátszani a jó fiút a maradék szavazatokért a megmentőszerepben visszatérő Vonával.”