„Az ellenzék nagyon is tisztában van vele, hogy Horvátországban senkinek sem érdeke előre hozott választásokat tartani. Egyrészt mert nincs egyértelmű esélyes, aki szilárd parlamenti többséggel tudna kormányt alakítani, másrészt mert a 2016 óta megindult kedvező gazdasági-pénzügyi folyamatok – elsősorban a térségi összehasonlításban kiemelkedően magas államadósság (82,3 százalék) csökkentése – egy újabb választás miatt megakadnának.
Ennek ellenére folytatja aknamunkáját a kormány ellen. A Darko Horvathoz intézett kérdések között előkelő helyen szerepelt az INA, közelebbről a magyarokhoz (sic!) való viszony, és hogy miért véli úgy, hogy az olajtársaság nem lehet kizárólag horvát tulajdonban. A miniszterjelölt ügyesen válaszolt, mondván: túl nagy cég, ezért régiós játékosnak kell lennie, ahhoz pedig erős stratégiai partnerre van szüksége. Hogy Horvat később mennyire bírja majd a folyamatos szélmalomharcot, a jövő zenéje.
De ez a jövő már nem várat sokáig magára, a Krk szigetére tervezett LNG-terminálról (cseppfolyósított földgáz-terminálról) szóló törvénytervezethez az ellenzék máris nem kevesebb mint 350 módosító javaslatot adott be, amelyeknek csupán töredéke lényegbevágó, ám arra jók, hogy hátráltassák a már úgyis régóta műsoron lévő törvény elfogadását, így bírálatok kereszttüzében tartsák a kormányt a tehetetlensége miatt.
Kinek dolgozik a horvát ellenzék? Horvátország sajátos helyzeténél fogva nemcsak a nemzetközi baloldalnak, hanem még azoknak a külső-belső politikai erőknek is, amelyek egy legeslegújabb Jugoszláviába szeretnék beterelni az abból éppen csak kiszabadult országot.”