Mitől indul be a ballib kórus?

„Persze egyszerűbb kimenni villogni a frankfurti könyvvásáron, hogy nekünk is vannak ám remek ballib szerzőink, akik ugyanúgy szidnak mindent, ami magyar, mint az átlag német publicista. Ennél sokkal nehezebb és munkásabb lenne felépíteni a jobboldali/nemzeti magyar szerzőket/filmeseket/képzőművészeket stb. Az munka, energia, fáradság és még a ballib sajtó is folyamatosan pocskondiázna.

Akkor meg minek, ha a ballib médiában lehetek olyan hiperkulturált européer keresztény-konzervatív, mint Prőhle Gergely a mostani vihar kitörése óta? Nem a ballibet kell kiszorítani, hiszen egyenlő feltételek között kiszorul magától. Van valakinek olyan nem fanatikus ballib átlag magyar ismerőse, aki elolvasott két, azaz kettő Nádas Péter-könyvet? A név szabadon behelyettesíthető másokkal.

Egyszerűen csak jobboldali szolidaritás és kurázsi kellene: ha bemegyek a tévéstúdióba, nem feltétlenül kell egyetértenem a habzó szájú ballib meghívott gyűlöletbeszédével, netán bátran ki lehet állni a saját, jobbos véleményem mellett. Vagy jobbos újságíróként recenzálhatok konzervatív könyveket a pillanatnyi ballib sikerkönyv helyett. Meg ha egy jobbos kulturális szereplőt megtámadnak, vajh reménykedhet-e benne, hogy a többiek szolidárisak lesznek vele (mármint ha igaza van)? Vagy inkább a »kiegyensúlyozott véleménynyilvánítás« jegyében még ők is beledöngölik kicsit?

Meg kellene már érteni, hogy a harc csak csekély mértékig folyik a húsosbödönért, a harc sokkal inkább a jövőért folyik: a gyerekeink és az unokáink lelkéért. Hogy gyermekeink a magyar kultúra tükrében egy végtelenül primitív, a roppant művelt Nyugattól fényévekre elmaradt, intoleráns-fasiszta-antiszemita-homofób stb., s éppen ezért mélységesen szégyellni való és megvetendő szellemi örökséget és társadalmat látnak-e, természetesen benne a megvetendő önmagukkal, vagy egy ezeréves, tiszteletre méltó nemzetet, amely a hibáival és az erényeivel nem jobb, de nem is rosszabb a kontinensen lakó többi népnél, s tágan értelmezett kulturális öröksége kiállja az összehasonlítást bárkivel. S bár a jövendő generációk lelkéért folyó harcban nem állunk vesztésre, de azért nagyon messze vagyunk attól, hogy győzzünk.”