Lehet más

„Minden arra utal tehát, napnál is világosabban, hogy van miért hinni a parlamenti ellenzékben, van okunk azt gondolni, hogy jó, ha eddig nem is, de mostantól olyanok lesznek, mint a vídia, kemények, bátrak, kérlelhetetlenek, alternatívát nyújtók. Olyanok, akik nyilván éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy megdöntsék a rendszert. Ennek érdekében visszavonulnak olvasni. Sokat. Legalább másfél évszázad magyar irodalmát, történelmét. Korszakos alakok sorsán gondolkodnak. Bajcsy-Zsilinszkyén, Kéthly Annáén. Másokén. Orbán Viktorén. Leülnek az íróasztalukhoz, és végiggondolják, miben hisznek. Milyen értékeket vallanak. Mi az, amihez körömszakadtukig ragaszkodnak, amiből nem, soha nem engedhetnek. Majd íróasztalhoz ülnek, hogy számoljanak. Nemcsak saját lelkiismeretükkel, hanem a társadalmi csoportokkal. Megnézik, kik tarthatnak egyáltalán igényt arra, hogy képviseljék őket, ezek a társadalmi csoportok hol vannak, mely pontokon kapcsolhatók össze, és ahhoz, hogy ezek a pontok halmazt alkossanak, milyen programra van szükség. Azt kidolgozzák, méghozzá addig csűrik-csavarják a legkényesebb pontokon, hogy világosan, szépen, tisztán összeegyeztethető legyen az alapvetéseikkel. Ez lesz az a program, amelyet nem a választás előtt pár hónappal próbálnak megismertetni nagy dérrel-dúrral az emberekkel, hanem amelynek mentén az elkövetkezendő években politizálni fognak. Amit képviselni akarnak. Elfogadják, sőt törekszenek arra, hogy a társadalom ezzel a programmal azonosítsa őket. Fölmérik, hogy milyen erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy ez minél hatékonyabban megvalósulhasson.

Ha az anyagi erőforrások megszerzéséhez (kérjetek, és adatik) elengedhetetlenek bizonyos személyi feltételek (hitelesség például), akkor levonják a személyi következményeket.

Átitatják magukkal a társadalmat, elárasztják az internetet, gondoskodnak arról, akár vasúton vagy a Volánbusz szolgáltatásait igénybe véve is, hogy a legtávolabbi kuckóban is személyesen magyarázzák el, miért kell rájuk szavazni, miért ők a megoldás, és igazolják, hogy igenis képesek kormányt alakítani, kormányozni.

Igen, nyilván így gondolkodik a parlamenti ellenzék, amely ennek a négy évnek bizonyosan azzal az elszánással fut neki, hogy majd most megmutatják a társadalomnak, érdemes lesz rájuk szavazni. Ha pedig a megszólítandó társadalmi csoportok egy kicsit bizonytalankodnának, akkor elszánásukat igazolhatnák azzal, hogy mindegyikük, kivétel nélkül, lemond parlamenti fizetése feléről, amit fölajánl az Orbán-kormány által megsemmisítendőnek ítélt civil szervezeteknek. A hiteles ellenzéki politika ma valahol itt kezdődne.”