„Nem valószínű, hogy Orbán Viktor el tudná érni, hogy sokan legyünk. Az utolsó ilyen sikert Ratkó Anna jegyzi, mégpedig a nem kívánt gyermekek megszülesztésével – az abortusz tilalmával. Nagyhatalom attól se lettünk, de többen igen. Ám az ötvenes évek technikai színvonalán – és nem mellesleg egyenlősítő, kommunista rendszerben – még nem vált el ennyire lélekszám és termelőerő (valamint harcérték) egymástól. A Ratkó-gyerekek közül sokan lettek értelmiségiek, később vállalkozók, önfenntartó polgárok. Tömeges szülesztést rendezni ma, anélkül hogy minőségi, sőt világszínvonalú képzést tudnánk adni a legszegényebb cigány gyereknek is, nemzeti öngyilkosság lenne. A ma kikényszerített gyerekeket holnap el kell tartani, vagy éhen halnak. Nem erősek leszünk velük, hanem rosszabbul járunk, mint a muszlim tömegekkel. A saját belső migránsainkat termeljük ki, és nem lesznek semmivel se kulturáltabbak, illemtudóbbak és békésebbek, mint az arabok. Ugyanaz a kirekesztés, reménytelenség és élethalálharc termeli ki belőlük a terroristát és a bűnözőt.
Egy haszna persze lenne annak, ha többen lennénk. A genetika dobókockája véletlenszerűen, de kiszámítható arányban sorsolja ki a zseniket. Tizenötmillió magyar között nyilván több istenáldotta zenei, képzőművészeti, üzleti tehetség, csillagászpalánta és hackervirtuóz születik, mint hatmillió között. De mire megyünk vele, ha tízből kilenc ilyen ajándék végül az árokparton lóbálja a damilos fűkaszát, mert nem volt esélye másra?