„Ha arról beszélek, hogy miért szeretek Londonban élni, akkor nem politizálok, hanem a legőszintébb élményeimet mondom el. Nem gondolom, hogy mindenkinek itt kéne élnie, így kéne látnia ezt a várost, így kéne megélnie az itteni hétköznapjait, és nem gondolom, hogy mindenkinek ugyanakkora boldogság lenne itt élni, mint nekem.
Ha arról írok, hogy miért ellenzem az olimpiát és stadionépítést, akkor nem politizálok, hanem több millió embert érintő közügyről alkotok véleményt, a saját tapasztalataim alapján. Nem gondolom, hogy ezzel mindenki egyetért, hogy ebből mindenkinek ugyanolyan kára vagy haszna származna.
Ha az egészségügyet vagy az oktatást kritizálom, arra úgy tekintek, mint több generációt érintő közérdekre, nem pedig egy politikai elit játékszerére.
Ha az esélyegyenlőségre (vagy inkább egyenlőtlenségre) hívom fel a figyelmet, abban nem politikai kérdést látok, hanem emberi jogi ügyeket.
Ha a szegénység, a gyermekek helyzete a téma, akkor az nem politika, hanem közös ügy, ugyanis ezekkel az emberekkel, leendő felnőttekkel egy társadalomban élünk.”