Modernség és európaiság: az abortusz liberalizálása?

„Európainak és főleg modernnek lenni ma sokak fejében egyenlő a minél kényelmesebb, minél kevesebb áldozattal és lemondással járó életforma választásával. Ennek érdekében semennyi áldozat se drága.

Megkönnyíti a cél elérését, ha egy érdekérvényesítésre képtelen embertömeg élete árán lehet megteremteni a lehetőséget. Látjuk a szavazási eredmény kihirdetése után készült fényképeken, hogy nők tömegei egymás vállára borulva sírnak, örömkönnyekkel ünneplik, hogy ezentúl teljesen szabadon dönthetnek gyermekük elvetetéséről. Hogyan is fogalmaz az ír miniszterelnök (akinek nem fogom megjegyezni a nevét), az igazságot elleplező polkorrekt szóhasználattal? A nők helyes döntéseket hozhatnak »a saját egészségügyi ellátásukat« illetően. A magzatgyilkosság tehát számukra mindössze egészségügyi ellátás.

Életvédő aktivisták gyakran hasonlítják az abortuszt lehetővé tevő mozgalmat a holokauszthoz. A hasonlat nem túlzás.

Miben hasonlítanak az abortálásra ítélt embriók, magzatok – emberek! – a zsidókhoz, cigányokhoz, örményekhez, tuszikhoz, közel-keleti keresztényekhez? Adott egy népcsoport, akit akadálynak tekint a többség valamilyen törekvésében – kényelmesebb élet, társadalmi érvényesülés, gazdagság –, ennek érdekében meg akarnak szabadulni tőlük. Mivel a politikai-gazdasági hatalommal rendelkezőknek éppen nem áll érdekükben védelmezni ezeket a kisebbségeket, azok kiszolgáltatottá, kiirthatóvá válnak. Erről szól a méhen belüli vagy kívüli holokauszt.

És mi lesz ezután? Semmi, amire nem számíthattunk előre. Több gyerek nem kap jogot az élethez, immár Írországban sem.

De semmi sincs kőbe vésve ma már. Ami elindult, egyszer akár visszájára is fordulhat. Az életellenes szélsőségek nem életképesek sokáig. Amit ma siratunk, holnap örömre fordulhat, az örömükben sírók pedig holnapután már másképp értékelhetik az általuk írt történelmet.”