Marx Károly, a zombi

„Jason Barker a délnémet Trier ősi városkájából Marx Károly születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli a New York Times hasábjain. A népszerű filozófia professzor azt állítja, hogy Marxnak végig igaza volt, és nélkülözhetetlen vezetőnk lesz a jövőben is. Barker olyan érvekkel próbálja életben tartani a fényt, amelyek annyira halhatatlanok, mint amennyire tévesek.

Barker alapvető feltételezése az, hogy Marx helyesen elemezte a kapitalizmust, mint osztályharcot, mint örök konfliktust a kizsákmányolók és kizsákmányoltak között (a proletariátus), s ami szükségszerűen a kapitalizmus önmegsemmisítéséhez fog vezetni, tekintve, hogy felváltja majd az osztály nélküli társadalom. Mellékesen Barker megjegyzi azt is, hogy a mai közgazdászok ma mind elfogadják Marx kapitalizmus-definícióját. Nekem viszont inkább úgy tűnik, hogy Barker sosem találkozott közgazdásszal, minthogy a közgazdászok közül ma senki sem a marxi kizsákmányolási tézis alapján értelmezi a kapitalizmust. A filozófiával ellentétben a közgazdaságtan a valóság elemzésén alapul; Marx sosem gondolta volna, hogy a kapitalizmust létre tud hozni egy olyan széles középosztályt, ami sem nem kizsákmányoló, sem nem kizsákmányolt. A fejlett országokban a középosztály teszi ki a társadalom 90 százalékát, a két szélsőség pedig marginális marad. Mindez nem pusztán ellentmond Marx elméletének; hanem megsemmisíti azt. (...)

Barker elismeri, hogy Marx sosem vázolta fel részleteiben a jövő társadalmát, inkább annak keresésére szólított fel. Igazából azonban akárhol is valósult meg a marxi utópia, mindenhol jól dokumentált módon okozott emberi katasztrófát; a marxizmus laboratóriumában a nemzetek amúgy is csak kísérleti nyulak. Minden marxista kísérlet elbukott, de a marxisták mégis azt próbálják meg nekünk bemagyarázni, hogy a probléma igazából nem a kommunizmussal van, hanem annak kétbalkezes megvalósításával. A Szovjetunió azért bukott el, mert az oroszok oroszok, és a marxizmus azért vált mindenhol katasztrofálissá, mert például a kínaiak és a kubaiak mediterrán népek. Ezek a kifogások mutatják meg igazán, hogy amint a marxizmust átültetik a gyakorlatba, az megszűnik marxizmusnak lenni, így aztán egy határozottan materialista filozófia könnyedén puszta idealizmussá tud változni.”