Cirmos cica, haj, mi itten a baj?

„Dúl a hőbörgés az EU-ban, nálunk, szinte mindenütt és mindenről. Valódi fegyveres harcok is folynak – gyakorta puskanélküliek ellen. Lásd: terrormerényletek. Ahogy a költő mondá: »Háború van most a nagy világban / Isten sírja reszket a szent honban. / Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, / Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot…« Vörösmarty látnok volt, mert bizony a mai helyzet erősen különbözni látszik a másfél évszázad előttitől. Akkor a nép, az emberiség még tele volt reménnyel, s ha olykor bottá is nyűvődött a vonó, innen-onnan csak fölcsendült némi dallam. Olykor még a borúlátók is keblesedtek tőle. Mindez elmúlt, hiszen nincs szellemi élet. Viták, érvek még akadnak, de a lélek mintha elillant volna Isten sírjának reszketésével együtt, amióta egyedül a pénz dönt. Ahol övé a többség, ott a lényeg…

A véleményhatalom mutatja az irányt. Már pénzen kívüli célok sincsenek, csak mellébeszélések és kitaszítások, sőt, immár ellenzék sincs, amióta nem tudják, mit pártoljanak, és mit vitassanak. A mindenkori hőbörgők vitézül köpködik a vénembereket. 

Ha jól értem gondolataimat meg a mondókámat, akkor a helyzetet úgy foglalhatjuk össze a lehető legtömörebben, hogy azért szűntek meg a valódi viták, mert nincsenek nézetek. Utóbbi szavunk a néz gyökigéből származik, tehát a nézetképzéshez először is nézni kell, hogy megérjen bennünk a látás, majd a látva látás. Anélkül se érvek, se ellenérvek nem teremnek lelkünkben, csak lopott klisék lődörögnek a fejünktől az alfelünkig.

A politikai elemzők és a műkritikusok zömének bő száz éve nincsen valódi véleménye a művekről és a politikai helyzetekről, van viszont ostoruk a gazdasági-politikai-esztétikai istállómestereknek, és buzgón csattogtatják. A rájuk küldött rendőrangyal lelkükbe dörmögi, hogy mi tessék nekik, mi nem. Ez a mű avítt, az zseniális, ez a közéleti elképzelés, ó, mennyire demokrata és haladó, amaz fasiszta.

A világ annyira összeforrt, hogy eresztékei közé szinte lehetetlen benyomni egy ép szívből és elméből termett gondolat magvát. Ezért aztán senkit sem lep meg, hogy a művészetben kóklerek uralkodnak, akik egyre a kirekesztés ellen rikoltoznak, ebből tudható, hogy minden moccanásuk a szép, a jó és az igaz kirekesztését célozza.”