Esőcsepp a tovaúszó felhőben

2018. május 19. 18:07

A jelenlegi Európában a múlt században kiteljesedő modernitás vált a továbblépés, a haladás kerékkötőjévé, az igazi korszerűség akadályává.

2018. május 19. 18:07
Csejtei Dezső
Magyar Idők

„A korszerű konzervativizmus sarokpontját kell képeznie a nemzethez, illetve az Európához fűződő helyes viszonynak. A XX. század modernitása talán e téren avult el leginkább, s vált leginkább érdemessé arra, hogy meghaladják. Akár radikális formájában (proletárinternacionalizmusként), akár mérsékeltebb alakjában (globalizmusként) arra törekedett ugyanis, hogy háttérbe szorítson, s ha lehet, megsemmisítsen minden nemzeti vonást, sajátosságot, és azt célozta, hogy – Renaud Camus találó kifejezésével élve – hosszú távon Nutella-emberek masszájával népesítse be az egész kontinenst.

Megítélésem szerint e ponton nyilvánul meg legélesebben és legfájóbban a XX. századi modernitás avíttsága, maradisága. Az európai nemzetek sokfélesége, koncertje, színes szövedéke nem valami megszüntetendő anakronizmus ugyanis, hanem olyan páratlan történeti kincs, amely a maga szerves fejlődésében csak itt, Európában alakult ki, sehol másutt. Ennélfogva nem a felszámolására lenne szükség, hanem épphogy a megőrzésére, a vele való helyes bánásmódra. S az európai nemzetek e koncertjében megteremteni az összhangot – nos, ebben állna a politika igazi művészete. Az egyén pedig, bárhogyan is áll a dolog, a nemzetén keresztül tud kapcsolatba lépni, kommunikálni Európával, a világgal, a mindenséggel. Ily módon hozná vissza a korszerű konzervativizmus azt, amit a XX. századi modernitás könnyű kézzel elherdált. E gondolatnak Ortega egy másik művében ekként ad hangot: »Az egyén a világegyetemben csakis a saját fajtáján keresztül tud tájékozódni, mert úgy merül el benne, ahogy az esőcsepp a tovaúszó felhőben

Újfent ki kell jelenteni, hogy fordult a világ: a jelenlegi Európában a múlt században kiteljesedő modernitás vált a továbblépés, a haladás kerékkötőjévé, az igazi korszerűség akadályává. Napjainkban már a régi, múlt századi értelemben vett haladás meghaladására lenne szükség.

»Egyáltalán nem vagyok modern, de nagyon is XXI. századi« – Ortega mondása, dátumot váltva és korunkhoz igazítva, napjainkban legalább olyan érvényes, mint megírása idején, 1916-ban volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2018. május 20. 15:08
Ez nem igaz. Afrikában a pici törzsek folyamatos háborúban álltak egymással, nemkülönben a pápua csoportocskák is egymást irtották. Az indián törzsek nem fogtak össze a fehér hódítók ellen, hanem az egyik törzs az angolok, a másik a franciák mellé állt, és így folytatták tovább az egymás elleni harcaikat. Ennek nem lett semmi jó vége, mert az így feldarabolt, megosztott területeket könnyűszerrel megszállhatták az idegen hódítók. Nem véletlenül volt a rómaiak alapelve a Divide et impera. Európa eddigi történetében az az érdekes, hogy noha sok kis nemzet van benne, amik egymással szintén rengeteget háborúztak, de a földrészt mégis összetartotta eddig valami - mégpedig a közös vallás, ami fékezte az egymás kiirtásának, eltiprásának vágyát. Pláne amíg az egész kereszténységnek egyetlen vezetője volt, a római pápa, akinek minden ország egyháza behódolt, addig (és még később is) a pápaság picit "proto-EU"-ként valamennyire összehangolta, koordinálta azt, hogy az európai országok elférjenek egymástól. A XX. sz borzalmainak nyilvánvalóan megágyazott a keresztény egyház tekintélyének megrendülése. És a két vh után muszáj volt valamennyire újraépíteni azt az összhangot, együttműködést, összefogást, amit valaha a keresztény egyház tekintélye biztosított, és a pápaság helyett létrehozni a brüsszeli székhelyű Uniót. Az arab világot is egységben tartja a közös vallás, és fékezi az ellentéteket. A zsidókat még sokkal jobban utálnák, ha nem tartanák maguk előtt tiszteletreméltó pajzsként Jehovát, akire hivatkozva képesek megkapaszkodni más országokban. Ahogyan a palesztinok a csecsemőiket és gyermekeiket tartják maguk előtt pajzsként, úgy használják fel a zsidók Jehova nevét. A vallás a mai napig képes elképesztő módon fékezni az indulatokat, és képes együttműködésre bírni azokat az embereket, akiket semmi mással nem lehetne rávenni az együttműködésre. Az egyes ember a történelem során nem a nemzetére támaszkodva volt képes kommunikálni a mindenséggel, hanem Istenre támaszkodva. Ez elég logikus, legalábbis sokkal logikusabb, mint azt írni, hogy a nemzetre támaszkodva kommunikál bárki is a mindenséggel. (Az egyén pedig, bárhogyan is áll a dolog, a nemzetén keresztül tud kapcsolatba lépni, kommunikálni Európával, a világgal, a mindenséggel.")
hentes
2018. május 20. 08:19
Majd szépen hozzászoktok.
izo1210
2018. május 19. 21:59
A nagy összeborulás eszméje azután szökkent szárba, hogy a században másodszorra is majdnem kiirtották egymást Európa _különböző_ nemzetei. Úgy látszik, ez is olyan, mint az inga.
zakar zoltán béla
2018. május 19. 19:44
Az idézett mondat nagyon szép.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!