Nyelvi jegyzet progresszív barátaimnak az ország modernizációjával kapcsolatban

„Az ország hetven százaléka a nemzeti szocialista jelenre szavazott – nem egyszerűen a szocialistára, tehát nem volt döntő szerepe a választásban csupán az állami gondoskodásnak (a propagandának – hogy melyik fajta állami gondoskodás jut el a fülekig – persze volt). Aminek döntő szerepe volt, az az idegenektől való félelmet az irracionalitásig fokozó etnicista ajánlat volt. (...)

Ez a fokozatosság ráadásul nem a célba vett rétegek lenézése, hanem jogos elvárás mindenkivel szemben, aki meg akar értetni valamit valakikkel. Nem lehet 21. századi lingua francával és az ennek megfelelő erkölcsi kódokkal beszélni azokhoz, akik az Ómagyar Mária siralmat sem értik. (Metafora volt!) A balos alapállás valójában elitista – miközben szociális érdeklődéssel áltatja magát.

Az agresszív balos nyelvi műveltség (rétegnyelv), amelybe beletartozik az egyenlőség és a denaturalizált normák ihlette értékrendtől kezdve az alkalmazott kifejezéseken át a politikai valóság minden egyéb értelmezési kelléke, érthetetlen és ellenszenves az említett hetven százalék számára, akik nélkül pedig – nem kell magyarázni – a progresszív miliő nem lesz lényegesen nagyobb a következő választásokra sem. Ezért amikor egy konzervatív párt – ha nem is B-ről, de – F-ről elindulva kezdi el magyarázni a valóságot és ha végül nem is akar eljutni X-ig, mert azt nem tartja üdvösnek, de mondjuk célba veszi Q-t, akkor tessenek örülni. És máris felderenghet majd ebben az örömben az orron (=Körúton) túli valóság. Ki tudja, hátha mindenkinek jobb lesz. (Ja, és egy értelmiséginek épp elég nehéz esztétikai, erkölcsi, tul.képp minden értelemben politikusba fordulnia. Aki nem hiszi, próbálja meg.)”