És a falu voksolt

„Amikor ízes anekdotákban gúnyolódtunk az egyszerű parasztembereken, akiket igazából a saját életünkön kívül nem érdekel semmi, aligha gondoltuk volna, hogy a technikai lehetőségek valóban elképesztő terjedése után is valami ilyesmivel kell számolnunk. Szó sincs arról, hogy a vidéki ember buta lenne, de a jelek szerint egy cinikus, és a fejük felett összemosolygó hatalom mégis mintha ezt szeretné elérni. Az igazság nálunk van, te csak fogadd el, táncoltasd a gyerekedet esőben a miniszter úrnak, térdepeltesd őket az államtitkár előtt, te meg hajlongj és tapsolj, ha a megválasztott képviselődből hirtelen lett földesúr ad egy tányér hamisgulyást a falunapon. Fogadd el, mert ez így van jól. És ez nagyon bejött, a falu voksolt – elfogadva ezzel mindazt, ami éppen van.

A csaknem 30 évvel ezelőtti rendszerváltás egyik legmeghatározóbb tényezője az volt, amikor a falu szembe fordult az éppen aktuális hatalommal. Hogy ennek pontosan mi is lett az eredménye, az ma már történelem, de az tény, hogy a vidéki Magyarország valóban sorsfordító állásfoglalásokra képes. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezzel a mindenkori hatalom miként is bánik. Orbánéknak számos nehezen értelmezhető döntésükkel kell majd elszámolniuk valahol, valamikor, de arra, amit az egyébként is kiszolgáltatott kistelepülési honfitársaink fejével, gondolkodásával műveltek legújabb kori ciklusaikban, aligha lesz bocsánat.”