„Világlátott, állítólag értelmes, iskolázott emberek tartják mobiljukat az ég felé, és az ordítják, hogy ők vannak többen. Nem, ez a jelenet nem a Holló Színház agyszüleménye, hanem az úgynevezett ellenzéki tüntetés fénypontja (szó szerint). Hogy az összeverődött tízezreknek mi bajuk a világgal, és mi bajuk önmagukkal, nem világos.
A Fidesz a választáson szabályosan győzött, bár néhány politikai ufóhívő egészen ügyes kis konteókat ütött össze. Például hogy rendőrmotorosok segítségével elektronikusan meghamisították a végeredményt, vagy hogy amikor a fél ország félrenézett egy pillanatra, a fideszes szavazóköri delegáltak összehangoltan, egyszerre beírtak egy nullát az eredményeik mögé. Szóval, itt van nekünk a vesztes ellenzéki tábor, akik – ismerjük el, nagyszerű humorérzékkel – azt állítják, hogy ők volnának a többség. Hát, nem ti vagytok. A többség mi vagyunk, a választás győztesei. Könnyű ezt megérteni, még mobilt se kell lóbálni hozzá: a választást a választási törvények szerint kell lebonyolítani, nem pedig egyenként megszámoljuk a választókat, mint a hortobágyi pásztor a juhait Szent Dömötör napján.
Ha tehát elővesszük a józan eszünket, akkor azt kiáltjuk az ég felé, hogy mi vagyunk a régi egyharmad, darabra megvagyunk Lucifer atyánk, és nagyon illedelmesen viselkedünk, mert három perce tapostak bele ismét bennünket a földbe – szigorúan politikai értelemben, persze.”