Korrigálni a pápát?

„Ferenc pápa alakjáról ma kétségtelenül sok szó esik. A diszkusszió a bármi tette iránti kritikátlan rajongástól a minden egyes kétértelmű gesztusával szembeni kíméletlen bírálatokig terjed. Azonban valahogyan a pápához való viszonyulás problémája minden pápára alkalmazható. Ezért néhány dolgot tisztázni kell. Mit képvisel a pápa az Egyház számára?

Az Egyház állandó tanítása szerint a pápa, Krisztus kifejezett akaratán keresztül „örök és látható princípiuma és alapja mind a püspökök, mind a hívők sokasága egységének”  (A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikus konstitúciója, 23). A pápa legfontosabb szolgálata a hitletétemény, az igaz tanítás, és a helyes fegyelem őrzése és hirdetése, a hit igazságaival összhangban.

Eugenio Scalfari fent idézett interjújában a pápát „forradalminak” nevezik. A péteri hivatalnak azonban semmi, de abszolút semmi köze nincs a forradalomhoz. Épp ellenkezőleg, kizárólag a változhatatlan katolikus hit megőrzésére és továbbadására létezik, ami a lelkeket a szívbéli megtérésre, a teljes emberiséget pedig arra az egységre vezeti, amely Istennek az Ő teremtésébe, és különösen az ember, az egyetlen Isten képére teremtett földi lény szívébe írt renden alapul. Ez a Krisztus által az Ő húsvéti misztériumán keresztül helyreállított rend az, amit ezekben a [húsvéti] napokban ünneplünk. A megváltás kegyelme, amely az Ő dicsőséges átszúrt Szívéből árad az Egyházban az Ő tagjainak szívébe, ad erőt arra, hogy e rend szerint éljünk, vagyis közösségben Istennel és a felebarátainkkal.

A pápa nyilvánvalóan nem abszolút uralkodó, ma mégis ilyen módon láttatják. A „Ha a pápa ezt mondja...” gyakori hivatkozás a különféle kijelentéseivel kapcsolatos bármiféle kérdés vagy kétség elhallgattatására. Létezik egyfajta pápaimádat. Ön mit válaszolna erre?

A pápai hatalom teljességének fogalmát már Nagy Szent Leó pápa világosan kifejtette. A középkor kánonjogászai nagyban hozzájárultak a péteri hivatal sajátos hatalmának megértéséhez. Az ő hozzájárulásaik továbbra is érvényesek és fontosak. A fogalom nagyon egyszerű. A pápa az isteni akarat révén minden hatalommal rendelkezik, ami az igaz hit, az igaz isteni liturgia, és a helyes fegyelem megőrzéséhez és hirdetéséhez szükséges.

Ez a hatalom nem az ő személyéhez, hanem Péter utódjaként a hivatalához kötődik. A múltban a legtöbb esetben a pápák nem tették nyilvánossá a személyes cselekedeteiket vagy véleményeiket, pontosan azért, hogy ne kockáztassák a hívek összezavarodását abban, hogy mi az, amit Péter utódja tesz és gondol. Jelen pillanatban kockázatos, sőt, káros zavar van a pápa személye és hivatala között, ami a péteri hivatal elhomályosulását és a római pápa egyházbeli szolgálatának világias és politikai felfogását eredményezi.

Az Egyház a lelkek üdvözüléséért létezik. Egy pápa bármely tette, ami aláássa Krisztus egyházbeli megváltó küldetését – legyen az egy eretnek cselekedet vagy egy önmagában bűnös tett – egyszerűen érvénytelen a péteri hivatal szempontjából. Ezért az, bár világosan nagyon súlyos károkat okoz a lelkeknek, de nem kötelezi a pásztorokat és a híveket engedelmességre. Mindig meg kell különböztetnünk azt a személyt, aki épp a római pápa, a római pápa személyétől, vagyis attól, aki az Egyházban Szent Péter hivatalát gyakorolja. Elhagyni ezt a különbségtételt pápaimádatot jelent, és végül az isteni alapítású és fenntartású péteri hivatalba vetett hit elvesztéséhez vezet.”