Idétlen időkig

„Még a tüntetés elején az Andrássy úton álldogáltunk, mikor egy turista megszólított minket, hogy mi az oka annak, hogy ennyi ember mérges itt. Roppant szenvtelenül, mindenféle narratívát mellőzve elmeséltük neki, hogy vasárnap választások voltak, ahol az ellenzéki pártok vereséget szenvedtek, és a csalódott szimpatizánsok most minden köztük lévő vitát félretéve tüntetést szerveztek a végeredmény ellen, mert szerintük a választási rendszer miatt szerzett kétharmadot a voksok felét begyűjtő kormánypárt, amúgy meg magukat érzik a többségnek. Ez szánalmas! – foglalta össze nem bonyolítva túlságosan a dolgot, majd sarkon fordult, hogy megnézze Budapest azon részeit, ahol senki sem hisztériázik.

Többet tényleg nem nagyon lehet erről mondani. Szánalmas. Legalább megpróbáltak volna valami újat kitalálni, hogy akkor most mit is akarnak. De nem, csak annyit, hogy mindenki menjen a picsába, és tulajdonképpen ők győztek, mert ha mindent összeadunk meg hozzájuk csapjuk Hadházy székrekedéses tacskóit, akkor az kettővel több, és ennyi világító mobiltelefont már Orbán se hagyhat figyelmen kívül.

Pedig de. Pont azért fogja figyelmen kívül hagyni, mert semmi értelmes célt nem voltak képesek megfogalmazni.”