Vége

„Ha megnézzük az itthon működő országos politikai napilapok tulajdonosait, láthatjuk, hogy miféle figurák vannak nyeregben. Ma két egykori (?) pártpénztárnok, egy felfoghatatlan módon meggazdagodó gázszerelő és egy furcsa, a gravitációval is hadban álló, gazdag vállalkozó tudja magáénak azt a piacot, amely holnaptól háromszereplősre szűkül. És ne kerteljünk: holnaptól nem marad olyan országos politikai napilap, amelyet így vagy úgy ne a kormány tartana el. Jó kérdés, mi lesz azokkal az orgánumokkal (hírportálok, hetilapok, egyéb, közélettel is foglalkozó sajtótermékek), amelyek (még) nem függnek az újabb kétharmadot szerző politikai hatalomtól.

Ami százötven mostani kollégám és családjuk számára tragédia, az csak egy epizód a rendszerváltás utáni Magyarország munkavállalói szempontból cseppet sem fényes történelmében. Az utóbbi csaknem harminc évben gyárak százai szűntek meg, emberek tíz- és százezrei kerültek és kerülhetnek egyik pillanatról a másikra az utcára. Annyiban talán rendhagyók vagyunk, hogy van olyan kollégám, aki húsz év alatt ötször (!) élte át azt a döbbenetes pillanatot, amellyel kedd délelőtt tízkor én életemben először szembesültem. Tizennyolc éve vagyok folyamatosan a Magyar Nemzetnél, de most lezárult egy fejezet, és elkezdődik valami más.”