„Vona Gábor esetleges politikai jövőjébe még egy fordulat nem fér bele. Évekig kellett bizonygatnia, hogy a bárány a valós, nem a farkas. Ha még egyszer irányt vált, legfeljebb publicista lehet, politikus többé nem. A néppárti Vona lépett vissza a napi politikától, ő is térhet csak vissza, ha a célja a kormányfői poszt maradt. Számára most az is jó, ha Toroczkai viszi a Jobbikot annak büntetéseivel és finanszírozatlanságával (ha volt benne Simicska-pénz, most már ott sincs, ahogy a Nemzetben sincs). A párttal a múltja is elsüllyed akkor, többé nem kell majd Heller Ágnes és Ceglédi Zoltán között folyó vitát hallgatnia.
Vona körében 2017-ben komolyan felmerült, hogy a Jobbik álljon össze azokkal, akiket a hivatalos kommunikáció szerint »21. századi pártoknak« neveztek. Úgy tudjuk, az elképzelések messze meghaladták volna a koordinációt. A vidéki bázissal rendelkező Jobbik így akart a városiak számára is vonzóvá válni. Realitása nem volt az összebútorozásnak tavaly, de építkezési tervnek még hasznosítható a következő négy évre.
A visszatérés nem könnyű, az utóbbi időben csak Orbán Viktornak sikerült, de ő mindössze a pártjában lépett hátra, a parlamentet nem engedte el. Bajnai Gordon esete pedig ékesen bizonyította, hogy a rossz ritmusérzékkel megszervezett belépő és a megbízhatatlan partnerek mindent tönkre tudnak tenni. Aki nincs szem előtt, arról megfeledkeznek, mondja az angol mondás lényegesen frappánsabban. Ez Vona dilemmája is lesz: el is tünni, jelen is maradni. A Jobbik most bejutott pár parlamenti képviselőjére előre tolt helyőrségként talán számíthat.”