A magyarországi választásokra

„A tegnapi választásokon nemcsak a Fidesz aratott olyan győzelmet, amivel a mandátumok kétharmadát besöpörte – második helyre jött fel mögötte a Jobbik, amely ellenségkeresésben eredetileg erősebb volt a Fidesznél, de mostanra e téren is a második helyre szorult. A két nacionalista, jobboldali párt együtt birtokolja a parlamenti mandátumok majd háromnegyedét.

Zsidó szemmel nézve ez komoly aggodalomra adhatna okot – de a zsidókra ma vadászati tilalom van érvényben Magyarországon (kivéve Soros Györgyöt), csakúgy, mint a többi nacionalista szellemű közép-kelet-európai országban. Így a helyzet sokkal inkább lehangoló, mint amennyire veszélyes.

Nem 1933-ban vagyunk, hanem 2018-ban: mindenki a maga módján tanul a történelemből. A jobboldal a zsidó kártyát ma egészen másként használja: míg a kozmopolita szellemet ellenségnek nyilvánítja, a zsidó vallási/nemzeti álláspontot, mint rokont, látványosan támogatja. Jól példázza ezt a zsidó felekezeteknek nyújtott nagyvonalú anyagi támogatás és az izraeli Likud-párttal ápolt látványos jó viszony. (Mely utóbbi egy last minute akció keretében – aligha túl nagy hatékonysággal – az Orbán-kormány támogatására szólította fel a magyar zsidókat.

Miközben az összevissza töredezett baloldal vidéken szinte megszűnt létezni, a fővárosban megerősödött, és a választókerületek kétharmadában győzött. Szinte Budapest az egyetlen hely az országban, ahol a Fidesz hangján kívül más hangok is hallatszanak, ahol a félelmekre építő, sérelmi politikát folytató, autoriter szellemiség nem egyeduralkodó.

Ez vigasztalhatja a – túlnyomórészt az univerzalista szellemiséghez asszimilált, balliberális meggyőződésű, vallási/etnikai tudatukat javarészt maguk mögött hagyó – magyar zsidókat. Ez a szellem mindig is a fővárosban élt, és itt most újfent megerősödött.”