„A világvárosi intellektus áthatja az élet minden területét. A metropoliszban lakó ember mélyén mindinkább az észköltő rak fészket, aki nem költ, legfeljebb csak konstruál. S az észköltőhöz hasonlít a világvárosban tenyésző filozófus, »aki már nem teremt, csak átértelmez«. Híján van az igazi alkotóerőnek.
A terméketlenség tapasztalható biológiai vonatkozásban is. A civilizációs város először irdatlan magasságba emeli e települések lélekszámát – részben hódítással, a környező vidék bekebelezésével –, majd a világvárosokban élők körében drasztikusan csökken a születésszám, legfeljebb az újonnan bevándorlók nagyobb népszaporulata képes ideig-óráig ellensúlyozni ezt. E leépülést Spengler a »metafizikai haláligenlés«, a generációkat fenntartó életösztön végső kilobbanásának tekinti.