„Tartozom egy vallomással. Sokáig nem hittem el, pontosabban nem vettem elég komolyan Magyarország fokozatos és tudatos orosz érdekek szerinti alárendelését.
Amikor 2010-ben, a második Orbán-kormány megalakulása után a teljes nyugati sajtó (karöltve a hazai liberális portálokkal) orosz érdekszférába tolódásról, Orbán-Putyin paktumról és a putyini modell átvételéről cikkezett, azt gondoltam, mindez elfogult, túlreagált euroatlanti hiszti. Hasonlóképp éreztem, amikor a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása után a baloldali ellenzék kiépülő diktatúrát vizonált. Nyolc évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy azoknak lesz igazuk, akik ezekben a lépésekben már az egypártrendszer felé való visszarendeződést érzékelték. A balliberális értelmiség az elmúlt három évtizedben túl sokszor kiáltott már farkast, de az ordas végül mégis csak lecsapott a tyúkólra. (Talán ha előtte nem lett volna annyi téves riasztás, a polgári jobboldal is komolyabban vette volna az utóbbi évek egyre aggasztóbb jeleit – ezt már sosem tudjuk meg.)
Ami Oroszországot illeti, a néppártosodás előtti Jobbik teljes erőbedobással képviselte a keleti nyitás politikáját, amelynek fókuszában a posztkommunista kelet-európai országok (élén Oroszországgal), Közel-Kelet és Közép-Ázsia országai (élén Törökországgal) és Dél-Kelet-Ázsia (élén Kínával) állt. Nem azért, amit az ellenséges sajtó elhitetni igyekezett rólunk, tudniillik, hogy ezek az országok pénzeltek volna minket (soha egyetlen külföldi ország sem pénzelte a Jobbikot), hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy felvevőpiacot találjunk a magyar élelmiszereknek, amelyek a rendszerváltás óta pangnak, pedig a gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatok ezen régiókkal óriási gazdasági lehetőségeket rejtenek magukban! Volt ezenkívül két másik oka is a Kelet iránti szimpátiánknak: egyrészt a magyarság keleti gyökerei (több közép-ázsiai ország tart minket rokon népnek, ismerik Petőfi Sándor verseit), másrészt az, hogy 2010 előtt a baloldali magyar kormányok szolgai módon kötelezték el magukat az Európai Unió irányába (emlékezzünk csak a lisszaboni szerződés magyarra fordítást meg sem váró elsietett aláírására, vagy magára az EU-ba való belépésünkre, ahol az összes kelet-európai ország közül a legrosszabb feltételekkel csatlakoztunk!)”
A szerző a Jobbik politikusa