Mi vagyunk a többség!

„Hogy ez milyen többség? A történelem pontos választ ad.

Ennyien se voltak kezdetben a lenini bolsevikok (a bolsevsztvo szó oroszul többséget jelent), minden idők legvéresebb ragadozói. De ők is csak az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt egyik frakciójában villogtak, bár a végére kétségtelenül többen lettek, mint a másik frakció, akiket kisebbségieknek, azaz mensevikeknek neveztek. Az OSZDMP első kongresszusán azonban még csak kilencen jelentek meg Minszkben, 1898 márciusában. Ez a kongresszus nem tudott programot elfogadni, és utóbb mind a kilenc bolsevikot letartóztatták. A második kongresszuson öt évvel később megjelent egy különös fiatalember, Vlagyimir Iljics Uljanov, aki később Lenin néven vált ismertté. Az 1903-as második kongresszus célja az volt, hogy egyesítse az erőket és az elképzeléseket. Ehelyett a pártban két kibékíthetetlen frakció kristályosodott ki: a Lenin vezette bolsevikok és a mensevikek.

Az elnevezések nem tükrözik a korabeli erőviszonyokat, mivel a mensevikek voltak többen. A nevek egyetlen szavazás eredményéből származnak, amikor a kongresszuson arról szavaztak, ki kerüljön a pártlap, a Szikra szerkesztőségébe. Ekkor valamiért a bolsevik szavazatok többségbe kerültek, és aztán már az egész kongresszuson és később is az ezen a szavazáson győztes oldal nevezte magát bolseviknek, a másikat pedig menseviknek – az erőviszonyoktól függetlenül.

Ismerős? »Mi vagyunk a többség!« – üvölti kórusban az újbolsevikok hada, akik történelmi elődeik példáját követik, céljaik azokkal azonosak. Utcai tüntetések sorozatán át kívánják destabilizálni a magyarországi polgári demokráciát, egy soha nem látott arányú országgyűlési választást követően. Ma még semmik, de minden akarnak lenni. Íme egy-egy jellemző adat a jelenből és a múltból, hogy könnyebben felismerjük őket.”