Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Amikor a gyerekeim halálát kívánó úrról szóló cikkemet olvastátok, miért nem sikerült arról szóló cikkeket lehozni, hogy a balliberális gyűlöletpropaganda miatt idáig jutott az ország?
„Sőt. Alföldi április 8-án most már egészen biztosan azokra fog szavazni, akik pár éve még őt Robertázták, Fartúró Robizták. Ez van. Változnak az idők, fordulnak a szelek, és Simicska milliárdjai a jelek szerint minden művésznek jól jönnek. Úgyhogy szerintem azzal tényleg semmi baj nincs, ha Katát megbántották a fenti Sorsból Sorost varázsoló sorok. Oké, talán egy hangyányit túlreagálta, de nem ő írta, mi több, nem is ő íratta a Nyugati Fény apokalipszist vizionáló, Orbán-ellenes propagandacikkét.
Épp ezért arra kérem, ne is vegye magára a most következő mondataimat.
Kedves Nyugati Fény! Körülbelül fél éve egy kommentelő azt találta írni az egyik cikkem alá, hogy »Remélem, látod meghalni a gyerekeidet.«
Nagy tisztelettel szeretnék érdeklődni, hogy 1. a nagyra becsült szerkesztőség szerint a fenti mondatot pontosan melyik Soros-plakát miatt írhatta az igen tisztelt balliberális úriember? 2. Borzalmas-e, ha valaki a gyerekeim halálát kívánja? 3. Ilyen őrületben akarnak-e élni a Nyugati Fény szerzői? 4. Amikor a gyerekeim halálát kívánó úrról szóló cikkemet olvastátok, pontosan miért nem sikerült olyan cikkeket lehozni, ami arról szólt, hogy a balliberális gyűlöletpropaganda miatt idáig jutott az ország? 5. Nem akartok elmenni az édes jó anyukátokba?
Köszönöm. Nekem nincs több kérdésem. Esetleg még valaki? Mondjuk, Ildikó?”