Miért lett az ellenzéki fájdalom jelmondata a „Jó, hát akkor itt fogunk élni”?

„Április 8. után a választási eredménytől sokkolt ellenzéki fiataloktól sok helyen lehetett azt hallani: »Jó, akkor elmegyek innen.« Ezzel párhuzamosan több helyen elhangzott egy másik mondat is, ami a Megáll az időből származik: »Jó, hát akkor itt fogunk élni.«

Mit jelent ez a mondat a valaha készült legjobb magyar filmben?

Gothár Péter, Bereményi Géza és Koltai Lajos 1982-ben bemutatott filmje 1956 november 5-én indul. A szovjetek leverték a felkelést. Köves István forradalmár menekül. Elássa a fegyvereit, iratokat éget és próbálja összeszedni a családját, Évát a feleségét és fiait, Dinit és Gábort. De hiába ordítozik, pofozkodik, könyörög, Köves Istvánné Éva megkeményíti magát, nem megy. Abban a pillanatban úgy dönt, hogy Magyarországon marad a két gyerekkel. Az ablakon át nézik a vöröskeresztes kocsival Bécs felé menekülő családfőt. A hirtelen egyedül maradt anya ekkor mondja ki az emlékezetes mondatot csonka családjának:

»Jó, hát akkor itt fogunk élni.«

De nem csak a mondat erős, hanem a tablószerű kép is. Évát és a fiúkat az ablak keresztfája választja ketté: felül az anya, alul a két fiú. Majd kiszínesedik a kép, eltelik hét év, felnőnek a srácok, és ők is a keresztfa fölé emelkednek. A két generáció, anya és a fiúk között eltűnik a választóvonal.

Ettől kezdve a film arról szól, hogyan töri meg, hogyan őrli fel, hogyan kergeti őrületbe és alkoholizmusba az önálló akarattal rendelkező, a legkisebb ellenállást mutatni hajlamos maradókat a rendszer.”