Arról, ami összeköt minket

„Elsődleges kötelességünk a közvetlen környezetünkről, családunkról, szomszédainkról, barátainkról való gondoskodás, ezután jön a településünk és a nemzetünk. Európa és a világ irányában is bírunk morális kötelmekkel, de ez már korántsem olyan erős, mint az előbbi.

Hiába magyarázható el akár racionálisan is, hogy ugyanaz az adomány arányosan többet tud segíteni Afrika éhezőinek, mintha azt esetleg a vacsoráját vagy fontos gyógyszerét megvásárolni képtelen nyugdíjas szomszédunknak adjuk, mégis úgy érezzük, hogy idegen, tőlünk távol élő emberekhez képest emberibb gesztus a közvetlen környezetünk segítése. A szívünk és az eszünk is ezt diktálja, mondjanak erről bármit is a világot és a gondolkodásunkat átalakítani törekvő nagyokosok.”