2006 szeptemberében szólt a férjem egyik rokona, hogy a fiát bevitték a rendőrök, agyonverték, ügyvédet sem engednek be és nem tudok-e segíteni? Én akkor a Fővárosi Önkormányzatnál dolgoztam és azért engem kerestek, hátha tudok érdeklődni Gergényinél, az akkori rendőrfőkapitánynál. Mivel addig nem volt ilyen, hogy ártalmatlan gyerekeket bántottak, azt hittem, hogy tényleg megtámadta a fiú a rendőröket, ők pedig túlreagálták – mondjuk azt akkor se értettem, hogy egy jogállamban miért nem kaphat valaki ügyvédet, miért verik össze és a szüleit miért nem engedik be?
Szegény fiú aztán hónapokig volt előzetesben, és később, amikor kiengedték, kiderült, hogy teljesen ártatlan volt. Abban a lépcsőházban lakott, ahova berohantak a kukaborogató fiúk és a rendőrök őt találták meg és verték össze.
2006. október 23-án a barátaimat egy kocsmából verték ki a rendőrök úgy hogy az egyik majdnem meghalt, mert csavarozva volt a gerince a nyakánál. Csak azért élte túl a gumibotokat, mert egy másik barátom a nyakára dobta a hátizsákját. Ugyanebből a csoportból egy fiúnak maradandó látáskárosodása lett és titokban kerestünk orvost, aki megvizsgálta, mert a kórházakból szállították el a sérülteket.
Ekkor hallottam először Morvai Krisztináról, elmentem hozzá interjút készíteni. Kiderült, hogy nem alszanak, éjt-nappallá téve hallgatják az áldozatok beszámolóit és készítik a jelentéseket Völgyesi Miklóssal, Szöőr Annával, Gaudi-Nagy Tamással, Horváth Attilával, Juhász Imrével és Kabódi Csabával, mindezt ingyen.
Felajánlottam neki, hogy bármiben segítek és az első sajtótájékoztató megszervezésében segítettem neki. Az első sajtótájékoztató, ahol ott ült szolidaritásból Fábry Sándor is, az életem legborzalmasabb élménye volt. Két órán keresztül hallgattuk a fiatalokat, kit-hogy vertek össze teljesen ártatlanul. Az egyik lány azt mesélte, hogy összeverve állt a bíróság előtt és még menstruálni is elkezdett. Ott állt véres fejjel és véres nadrággal és a bíró nem kérdezte meg, hogy ki bántotta, hanem ügyvéd nélkül, szülők beengedése nélkül, orvos nélkül, a szadista rendőrök gyűrűjében bezárták előzetesbe. Azóta az egyik férfi, akinek fél szeme volt és kilőtték a másik szemét, öngyilkos lett, az egyik áldozat teljesen tönkrement lelkileg, az egyetemet félbehagyta és állandó pszichiátriai kezelésre szorul.