Aztán ha hazajön hatszázezer magyar, és dolgozni, vállalkozni kezd, adót fizet, és kamatoztatja azt, amit nyugaton tanult, majd lesz pénz szociálpolitikára meg felzárkóztatásra, és végre lesznek gyermekek, akikért mindezt megvalósítani érdemes. Csakhogy ehhez először a béreket kell rendezni – úgy az egészségügyben és az oktatásban, mint a magánszférában. Ez a felzárkózás egyetlen módja.
Aztán ha hazajött hatszázezer magyar, és érkezett melléjük kétszázezer ukrán meg kétszázezer kínai – olyan bevándorlók, akik hajlandóak velünk élni, dolgozni, szülni és tisztelni a kultúránkat –, akkor lesz prosperitás, lesz felzárkózás, lesz nyugdíj nekünk, mai harmincasoknak és negyveneseknek. De ehhez először is egy jól működő kapitalizmus kell, és utána lehet megvalósítani egy jól működő szocializmust. Svédországban, Finnországban és Dániában sem úgy kezdődött a gazdasági csoda, hogy megemelték a nyugdíjakat, és ingyen utaztatták a szépkorúakat – hanem beruháztak az oktatásba, a gazdaságba meg az infrastruktúrába. Fordítva nem megy.
A csődnél még az is jobb, ha a magyarság inkább a sorvadást és elöregedést, vagyis a lassú nemzethalált választja – hiszen ez Orbán Viktor programja: elüldözni a fiatalokat, a kiürült országban mindent a nevére íratni, és folyamatosan uszítani a kádárista nyuggerszektájának még élő tagjait magyarok milliói ellen. De ez az út legalább nem jár azonnali csőddel – mindenki kap elég időt, hogy elhagyja az országot.