Jakab Péter nyílt levélben vágott vissza Puzsér Róbertnek
Jakab és Puzsér a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán feszült egymásnak.
Elég abból, hogy ingyen gyógyszerrel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, alapjövedelemmel és még megannyi fedezet nélküli ígérettel próbálják felvásárolni a választókat.
„Elég a szociális hazugságokkal házaló ellenzékből! Elég abból, hogy ingyen gyógyszerrel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, alapjövedelemmel, bérlakásprogrammal, adómentes minimálbérrel, és még megannyi fedezet nélküli ígérettel próbálják felvásárolni a választókat, miközben más céljuk sincs, mint álságos pózok kíséretében a kényelmes parlamenti állásokba huppanni!
A Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájával nem cukorszirupban áztatott hazugságokat kell szembeállítani – ennek egyetlen alternatívája van: haza kell hozni a hatszázezer nyugatra tántorgott honfitársunkat. Nem adót kell emelni, és nem kell úgy tenni, mintha olajat találtunk volna a Bakonyban, hanem olyan gazdasági és társadalmi viszonyokat kell teremteni, hogy a nyugatra vándorolt magyarok itthon is boldoguljanak. Egyetlen közös nemzetté kell formálni ezt az önző, gyűlölködő, elidegenedett, elöregedő, haldokló magyarságot – olyan országgá, ahol jó gyermeknek, fiatalnak és középkorúnak lenni, s ahol a politika nem az agresszív nyuggerhordákat szolgálja ki. Ehhez azonban olyan politikai osztály kell, amely a magyarság jövőjét, és nem az önmaga hatalmát eredményező Szent Szükségszerűséget tartja gondolkodásának homlokterében: új kormány és új ellenzék kell.
Aztán ha hazajön hatszázezer magyar, és dolgozni, vállalkozni kezd, adót fizet, és kamatoztatja azt, amit nyugaton tanult, majd lesz pénz szociálpolitikára meg felzárkóztatásra, és végre lesznek gyermekek, akikért mindezt megvalósítani érdemes. Csakhogy ehhez először a béreket kell rendezni – úgy az egészségügyben és az oktatásban, mint a magánszférában. Ez a felzárkózás egyetlen módja.
Aztán ha hazajött hatszázezer magyar, és érkezett melléjük kétszázezer ukrán meg kétszázezer kínai – olyan bevándorlók, akik hajlandóak velünk élni, dolgozni, szülni és tisztelni a kultúránkat –, akkor lesz prosperitás, lesz felzárkózás, lesz nyugdíj nekünk, mai harmincasoknak és negyveneseknek. De ehhez először is egy jól működő kapitalizmus kell, és utána lehet megvalósítani egy jól működő szocializmust. Svédországban, Finnországban és Dániában sem úgy kezdődött a gazdasági csoda, hogy megemelték a nyugdíjakat, és ingyen utaztatták a szépkorúakat – hanem beruháztak az oktatásba, a gazdaságba meg az infrastruktúrába. Fordítva nem megy.
A csődnél még az is jobb, ha a magyarság inkább a sorvadást és elöregedést, vagyis a lassú nemzethalált választja – hiszen ez Orbán Viktor programja: elüldözni a fiatalokat, a kiürült országban mindent a nevére íratni, és folyamatosan uszítani a kádárista nyuggerszektájának még élő tagjait magyarok milliói ellen. De ez az út legalább nem jár azonnali csőddel – mindenki kap elég időt, hogy elhagyja az országot.
Ne azzal reagáljunk az ország állapotára, hogy »Stop Soros!« meg hogy »Fizessenek a gazdagok!«, hanem azzal, hogy hazahozzuk a fiainkat! Mindenkit egytől egyig – mert nélkülük nem tudunk országot építeni a Kárpát-medencében.”