18.4.8.

„Avagy a győzelem 12 lépése.

1. Ellenszélben is lehet nyerni.

1847 őszén minden korábbinál mocskosabb választási kampány folyt Magyarországon. Az ellenzéki politikusok és támogatóik közül sokan úgy gondolták, lehetetlen nyerni. A hatalom akadályozta a konkurens jelöltek indulását, és durva propagandaeszközökkel is élt. Mindezt egy tehetséges, udvarhű politikus, gróf Apponyi György kancellár irányította a követválasztásokért felelős vármegyei adminisztrátorok útján. Pest megyében például, Kossuth Lajossal szemben az volt a fő üzenet, hogy nincs birtoka a megyében, tehát idegen bajkeverő. Jogi eszközökkel is megpróbálták visszaléptetni, de Kossuth nem hátrált, és jól döntött. A választók csak azért is a konzervatívok ellen szavaztak. Az ellenzék többségbe került az országgyűlés alsótábláján.

2. A választási győzelem nem feltétlenül hoz hatalmat.

Magyarország történelmének utolsó rendi országgyűlése 1847. november 11-én ült össze Pozsonyban. Az alsótáblán szűk, de egyértelmű ellenzéki többség jött létre, mégis úgy tűnt, érdemi változást nem fognak tudni elérni a reformerek. A konzervatívok a vereség után is képesek voltak blokkolni az ellenzéki javaslatokat. Egyrészt változatlanul többségük volt a főrendek között, másrészt a Bécsből irányított végrehajtó hatalom továbbra is zavartalanul működött, és ha érdekeik úgy kívánták, ellenzéki politikusok szavazatát is megvették. Úgy tűnt, hiába a győzelem, hosszú politikai állóháborúra kell számítani...

3. A megosztottság csapdája.

Kossuth vezérszónokként nagyon hamar a reformkövetelések megfogalmazója lett, és ez sokaknak nem tetszett az ellenzék soraiban sem. Voltak, akik túl radikálisnak találták a programját, mások egyetértettek vele, de zavarta őket, hogy az országgyűlési újoncnak számító politikus gyakran érezteti velük vezető szerepét. A mérsékelt liberálisok és a centristák egy része azt sem bánta volna, ha Széchenyi körül kialakul egy középpárt, amely egy erős monarchián belül, gyakorlati ügyek mentén lépésről-lépésre viszi előre az ország ügyét. Széchenyi, aki mágnásként a felsőtáblán is politizálhatott volna, éppen azért választatta be magát az alsótáblára, hogy a szerinte szélsőséges Kossuth józan ellensúlya legyen. »Én azt hiszem, itt volna ideje a franciákat utánozni. Nem abban, hogy a respublikát proklamáljuk, hanem hogy mi is Lajosunkat seggbe rúgjuk!« – írta egy levelében. Bécs elégedetten nézte a bénult reformereket.”