Kossuth vezérszónokként nagyon hamar a reformkövetelések megfogalmazója lett, és ez sokaknak nem tetszett az ellenzék soraiban sem. Voltak, akik túl radikálisnak találták a programját, mások egyetértettek vele, de zavarta őket, hogy az országgyűlési újoncnak számító politikus gyakran érezteti velük vezető szerepét. A mérsékelt liberálisok és a centristák egy része azt sem bánta volna, ha Széchenyi körül kialakul egy középpárt, amely egy erős monarchián belül, gyakorlati ügyek mentén lépésről-lépésre viszi előre az ország ügyét. Széchenyi, aki mágnásként a felsőtáblán is politizálhatott volna, éppen azért választatta be magát az alsótáblára, hogy a szerinte szélsőséges Kossuth józan ellensúlya legyen. »Én azt hiszem, itt volna ideje a franciákat utánozni. Nem abban, hogy a respublikát proklamáljuk, hanem hogy mi is Lajosunkat seggbe rúgjuk!« – írta egy levelében. Bécs elégedetten nézte a bénult reformereket.”