Magyar skizó

„A Nemzeti Együttműködés Rendszerének számos jellegzetessége akad, ezek közül az egyik az elmúlt években sokat emlegetett pávatánc, a folyamatos kettős beszéd – melybe a rendszer gyakran kavarodik, tekeredik bele, mint macska a házi cérnába –, és ezek legközelebbi lelki-ideológiai rokona, a kétlelkűség. A rendszer nagy garral hangoztatott bizonyos ideológiai alapvetései, az ezekből következő értékválasztások, valamint az azokból következő praktikus döntések minden egyes esetben – legyen szó külpolitikáról vagy könnyűkultúráról – mutatnak egy irányba, kijelölnek egy fajta értelmezési mezőt, és adott esetben ráirányítják a reflektort bizonyos fajta aktorokra, miközben – másfelől – a rendszer képes akár ugyanabban az időpillanatban ezeknek a teljes ellenkezőjét is mondani és cselekedni. Vagy legalábbis ezektől a maszlagoktól, ha úgy szolgálja gusztusa, eltekinteni.

Ez az igazi magyar skizó. Persze megvan ennek a gondolati, szellemi rokonsága, előképe a Kádár-kor tiltott, tűrt, támogatott kulturális mátrixában, kis kompromisszumaiban, kis játszmáiban – persze már mondom is, mielőtt emlékeztetnének: ez nem az a kor, amikor kísérleti színházakat adminisztratív eszközökkel oszlatnak fel, írókat külföldre kényszerítenek, vagy zenészeket gumibotoznak meg fellépés helyett. Más kor, más helyzet, más kontextus, egy sokkal kifinomultabb, egyben sokkal banálisabb szituáció ez.

Nos, tehát, így fordulhatik elő, hogy miközben a magyar kormány a megrendeléséből készített plakátokon egy zsidó származású üzletembert pakol ki nagy mennyiségben közterületre, azzal, hogy az illető a magyar haza vesztére tör, és ezzel – még ha tagadja is – megnyomja a megfelelő helyeken a megfelelő gombokat, és, hogy miközben a rendszer ideológiai csahosai klasszul háttérhatalmazgathatnak, meg bankározgathatnak a gebinbe kiadott különféle médiafelületeken, tévén innen, hetedhét országon is túl, eközben a magyar kultúra két éve éppenséggel egy holokauszt-témájú filmmel húzta be az ország elmúlt sok évének egyik legnagyobb sikerét, egyébként a kifejezetten hatékonyan működő Vajna-féle filmmenedzsment nagyobb dicsőségére.”