Szemétdomb

„Mielőtt végleg meggyőznénk magunkat a Jobbik szalonképes mivoltáról, és hagynánk, hogy elringasson az »ami Morvai Krisztinának túl mérsékelt, az vészhelyzetben már elmegy demokratikusnak« meggyőződése, idézzük föl egy pillanatra, mit válaszolt az Eleven Emlékmű csoport meghívására a párt sajtóosztálya.

Hogy köszönik nem, mert az egy szemétdomb.

Akkor most ismételjük át. Négy éve ez a spontán emlékmű az egyetlen hely az országban, ahol folyamatosan tárgyiasul, megkerülhetetlenül létezik az ellenállás. Néhány négyzetméteren megmutatkozik a polgári szellem, kiütközik mindaz, ami az elmúlt évszázadban előrevivő és felemelő volt a hazánkban. A Szabadságról elnevezett tér, amely az osztrák elnyomás szimbóluma, az Újépület helyén született meg, mindig is az épp aktuális kor lenyomata volt. Került ide irredenta emlékmű és szovjet felszabadítási emlékoszlop, most meg egy teljes parlamenti ciklus óta néz egymással farkasszemet a holokauszt felelősségét a nemzettől eltoló Gábriel arkangyal és a polgárok által egybehordott mementó. A kőből, papírból, fényképből rótt bizonyíték, hogy a történelem annál sokkal sokrétűbb, mint amilyennek a Fidesz mutatni akarja.

Aki ezt szemétdombnak látja, az arról állít ki igazolást, hogy hazug álca, sima választási fogás nála a néppártosodás. Mert a konzervativizmus nem azonos a kirekesztéssel, a jobboldaliságnak nem inherens része a szélsőségesség. Az ilyesfajta történelemszemlélet azonos a Fideszével: az 1944 és a rendszerváltás közötti korszakot meg nem történtnek tekintő, a rendszerváltást zavarosnak hazudó múltértékelés semmi más, mint nemzeti hőzöngésbe csomagolt Horthy-apológia.”